Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Sorsfordulat és felismerés

Arra, hogy a kimondott szót a közönség tudatába bevésse, minden más irodalmi műfaj alkalmasabb, mint a dráma. A drámában elsősorban a történés hat.

Valóban a drámában a cselekmény döntő pontjai bilincselnek les a sorsfordulat és a felismerés pillanatai.

SORSFORDULAT ÉS FELISMERés

Arisztotelész mindkettőről beszél müve tizenegyedik fejezetében:

"A hirtelen sorsfordulatok /peripeteia/ azt jelentik, hogy a dolgok ellenkezőjükbe csapnak át.n Ez azonban nem következhetik be váratlanul, hanem csakis "a valószínűség és a szükségszerűség törvényei szerint." Vischer még pontosabban magyarázza meg ezt a fogalmat: A peripeteia "nem a szerencse változása általában, hanem a szerencse ironikus átcsapása annak ellentétébe, amit az ember remélt és amire törekedett. Ez az irónia megkétszereződik abban az esetben, ha a nagyságra és boldogságra való törekvés során az ember arra törekszik, hogy a fenyegető szerencsétlenséget elhárítsa és végül éppen

ezen intézkedései eredményezik a cél ellenkezőjét.

/ Arisztotelész az Oidipuszből hoz erre példát. Valaki Oidipusznak ÍSrömEIrt akar Hozni, egy gondtól akarja megszabadítani, de épp azzal, hogy származását feltárja, ennek ellenkezóját éri el. De Szophoklósz Oidipusz királya sorstragédia és Visoher azt a nagyon jelentős megjegyzést teszi,hogy sorstragédia csak az ókorban volt lehetséges,'’mert csak az ókor ismer egy eleve feltételezett irigyen leselkedő sorsot, amely nem az emberek cselekedeteiből n6 ki. Ami a görögöknek természetes volt, az számunkra természetellenes, és ezért a modern sorstragédia rossz tragédia."

VessUk össze ezzel a sors kettős szerepéről már elmondottakat: lehet előremutató és hátráltató /mert gátló és bénitó/. Utóbbi esetben az ember passzív marad, /szerző/- 42 -