Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A "Deux ex machina"

újabb kísérletek is, a jellemfejlődés-nélküli dráma körül, amellyel Paul Ernat1^ és Iskolája próbálkozott. Az antik dráma utánzásában megakadályoz bennünket az övéhez hasonlóan kötött életfelfogás hiánya, és minden ilyenfajta kísérlet megreked a vértelen formalizmusban és esztétizmusban. Goethe Iphlgeneiája ezzel szemben példa arra, hogyan kapcsolódik össze az ókori tárgy az uj korérzéssel. Ebben az esetben a kor szellemében történt átalakításról és továbbfejlesztésről van sző, és ez a régi témát uj érvénnyel ruházta fel. De ebben az esetben nem az ókor utánzása a döntő, nem valamilyen romantikus visszafordulás letűnt hitalapokhoz, hanem az átalakított anyag tökéletes összhangja saját korának legmélyebb tartalmával.

A "DEUS KX MACHINA"

A dráma az élet olyan alaptörvényét tárja fel és támasztja alá, amely az emberi társadalom különböző fejlődési szakaszain keresztül mindig érvényes. B törvény megjelenési változatai mindig megfelelnek a kor tudományos és hitbeli alapjainak. A görög dráma «setében a sorsban, a moirában2^ fejeződött ki. A görögök hittek az uralkodó és Ítélkező sorsban, amelynek az istenek is meghódoltak. Kert az istenek nem többek, mint kimagasló emberek, az emberi akarás képmásai, az emberi törekvések felnagyított mintaképei. Bzzel magyarázható, hogy példaképnek tekinthetők és ugyanakkor a görögség szemléletes formát öltött önbirálatát is tükrözik.

/ ERBST, Paul /1866-1933/ német kulturpolitikus,dráma- és regényíró,az ujklasszicista drámai törekvések képviselője, /forditó/

2,/ MOIRA /eredeti jelentése osztályrész/ az élet osztályrésze, az elet tartama, az a sors, amely életünkben ránk vár és a halál, amellyel a tulvilági élet küszöbén találkozunk, /fordító/- 38 -