Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A dráma elemei

A fenti fogalmakkal már megneveztük a dráma alapelemeit: meae, jellemek, azok gondolatvilága, nyelvi kifejezés és a szinpadmtlvészet utján megvalósított érzékelhető előadás. /Arisztotelész ezenkívül még megemlíti az ének-kompoziciót is, hiszen ő, mint tudjuk, saját kora drámájából indul ki, és ez egyfajta recitativ, kórusos zenedráma volt. A mi fogalmaink szerint ez utóbbi elem az operához tartozik és kettéválik énekre és zenekari kompozícióra./

Ha mármost a dráma mindezen elemek együttműködéséből életrekel, akkor ennek az életnek alapvető feltétele az események összekapcsolása, felépítése . Mert - Arisztotelész szerint - a tragédia nem élettörténetek utánzó megjelenítése, hanem az embernek, valamely drámai jellemképnek "cselekvés# és élete, szerencséje és szerencsétlensége, és végcélja egy meghatározott cselekmény,nem pedig egy jellemállapot bemutatása".

Arisztotelész ehhez a részhez hozzáfűzi, hogy lehetséges cselekmény akár jellemek nélkül is.

Ez az észrevétel azonban csak kora drámájára érvényes, amely témáit bizonyos állandó mitikus elképzelésekből és általánosan ismert mondákból merítette. A drámában fellépő istenségnek nem volt szüksége költő-megrajzolta jellemre. Közismert volt, éppúgy, mint a hires mondahős, akit a közönség már nevének említésekor is felismert, anélkül, hogy a költő drámai művészetének segítségével kellett volna először megismernie. /Ezzel kapcsolatban ne feledjük, hogy a színészt a maszk és koturnus is személytelenné tette./

A Shakespeare utáni drámára már nem érvényes Arisztotelésznek ez a megállapítása, mivel a dráma már nem egy ilyen általánosan kötelező világkép anyagából merit - mint ahogy például ezt tette még a keresztény középkor színháza is, amely viszont, mint már említettük, a jellemprobléma nélküli színjátékhoz közeledett. Ezért hiúsultak meg az- 37 -