Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A dráma elemei

Ezórt fejeződik be a színdarab a megírással. Előadásának minden lehetősége már eldőlt és benne rejlik. A müvet tisztán visszadó előadás a drámához és hatásához semmi döntő és uj elemet nem tesz hozzá - csak felébreszti a benneszuanyadó életet, megvalósítja a költő álmait.

Ennek a megállapításnak mindenekelőtt olyan időkben van fontossága, amikor a színház technikája fejlettebb,mint a drámaírók többségének drámai technikája. A drámai hatásnak a költői teljesítményből kell kiindulnia. A költő nem bízhatja magát a ragyogó rendezés látványosságaira és Izgatószereire. Könyvdráma nem létezik, minden igazi dráma színpadra kívánkozik. Ezzel szemben: ha egy drámát a színpadi gépezet elkápráztató hatás-eszközeivel kell "életre kelteni", ha a rendezőnek kell megteremtenie számára a szcenikai hatást, ha a rendezőnek minden elképzelhető ötletet be kell vetnie ahhoz, hogy a szöveget "dramatizálja" - akkor a költemény, mint drámai műalkotás nem sikerült.

A jellemek

Mi mozgatja a cselekményt? Az emberek, a jellemek, A jellemek különböznek egymástól és "ösztöneik" és "elképzeléseik" különbözőségéből születik meg a cselekvés, amelynek folyamán végül is a jellemek vagy elérik céljukat, vagy nem.

A cselekményben benne rejlik a jellemek célja. Jellemen Arisztotelész az alak erkölcsi adottságait, "ethosz"-át érti. A jellem alkatából következik, ahogyan ő kifejezi, a színpadi alak erkölcsi szándéka. Ezért kell a jelenetek során az alak jellemének mind világosabban feltárulnia. A színpadi alaknak valamit a k a r n‘i a kell, vagy nem akarnia. Jogot kell szereznie ahhoz, hogy a műben szerepeljen. Ugyanez vonatkozik a színészre is, aki a színpadra lép: céljának kell lennie.- 35 -r