Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)
A dráma elemei
muaa segítségével többet lehet "kihallani" belőle, mint amennyit maguk a szavak mondanak. A dráma magja a mese, amely a tárgyat kibontja. A mese beszédből és válaszbői, egymással következetesen összekapcsolt jelenetekből épül fel és rendeződik drámai szerkezetbe. A Jelenetek során bontakozik ki a cselekmény. Arisztotelész azt is megállapítja, hogy a dráma végső és teljes megjelenési formája az előadás. A játék látható elemei - díszlet, jelmez, mozgás és gesztus -, hallható elemei - hang, a némaságából felszabadított szó hangsúlya és ritmusa, a legszélesebb értelemben vett zajok, egészen a zenéig -, mind szorosan hozzátartozik a dráma teljes megjelenési formájához. Persze ezeket a tényezőket a szerző egyáltalán nem vagy csak tökéletlenül jelöli meg, mert ezeknek a szóval történő pontos meghatározása igen nehéz. De az igazi drámairó szövegében bennerejlenek és a rendező és szinész különleges tehetségéhez tartozik, hogy kiolvassák, kiérezzék ée saját alkotásukban megvalósítsák ezeket. E színpadi elemek a drámaköltő alkotói módszerének természetes eredményei, mert a hozzáértő drámairó alkotás közben világosan és színpadi formában látja maga előtt az eseményeket, az alakokat és a hangsúlyt, amellyel teremtményei beszélnek, a gesztusokat, amelyekkel ezek beszédüket kísérik, és beleolvasztja mondatai felépítésébe.1''-----T7----------' A színésznek a színpadi alak minden belső hullámzását - amelyeket a költő érzett és amelyek végülis elvezették a drámairó-lerögzitette mondathoz - ismét elevenné kell tennie ahhoz, hogy a mondatot - felruházva azt mindazokkal az érzésekkel,amelyeket a költő megkívánt éa amelyek az alakot a beszéd pillanatában eltöltlk - tolmácsolni tudja. Ebből az úgynevezett szövegmélyéből kiindulva találja meg a szinész az utat a szöveghez, amely ilymódon lesz a sajátja, miután átélte mindazokat a meghatározó körülményeket, amelyek éppen ehhez és csakis ehhez a megformáláshoz vezették el. Qoethe mondja Eckermannak: "A nyomtatott' szó csak halvány visszképe annak az életnek, amely bennem az alkotás során lüktetett. De a színésznek megint vissza kell vezetnie bennünket ehhez az első izzáshoz, amely a költőt tárgya iránt hevítette." /szerző/
