Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)
A dráma elemei
kenteni. A cselekmény dönt id5 és tér fölött. Ha egységes - és ez as alapfeltétele a drámai cselekménynek -, akkor az idő és a tér birodalmában eleve lehetetlenné válnak a nem odaillő ugrások. Erre a kérdésre a későbbiekben mégegyszer visszatérünk. A dráma már cselekményének terjedelme és hossza következtében, tisztán anyagában is különválik az eposztól. A regény felölelhet egy egész életet,a dráma azonban az életnek csak egy meghatározott , önmagában zárt szakaszát. Ugyanígy különválik a dráma, természetesen mindenekelőtt tartalmát közvetítő formája által, a költészet más műfajaitól is. Az eposzt meghatározott ember mondja el, aki észrevételeit, bíráló utalásait is előadhatja. Elhatárolja magát elbeszélésének cselekményétől és személyeitől, világosan érzékelhető, hogy az elbeszélő alakjai fölött áll. /Dlokens vagy Thomas Hann iróniája./ A dráma azonban nem elmúlt dolgokról szóló beszámoló, hanem az előadás pillanatában történik, mindig újra és újra abban a pillanatban, amikor szembetalálkozunk vele - mint olvasók vagy mint nézők. A dráma a szemünk előtt megjelenő emberek párbeszédén keresztül játszódik le. Figyelünk rájuk, halljuk egymásról alkotott véleményüket és ebből alakítjuk ki egyéni Ítéletünket. A drámai nyelv nem elbeazálő, hanem a közvetlen beszéd nyelve. A mindenkori helyzethez ás a különböző jellemekhez alkalmazkodik. Az alakok beszélnek egymással ás Így viszik előre a cselekményt. Ezen túlmenően a drámairó dialógusai világosan különböznek a regényíró közvetlen beszéd formájában előadott beszélgetéseitől is. Mert ez utóbbiakat elsősorban arra szánták, hogy "olvashatóak" és nem feltétlenül arra, hegy "hallhatók" is legyenek /Spinell közvetlen beszédei Thomas Mann Tristanjában/, a drámai beszéd ezzel szemben arra számit, hogy a kimondott ezé hangsúlya és rit- 33 -
