Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)
A dráma elemei
Az idő-tér Minden műalkotás bizonyos méretben jelenik meg. Alapfeltétele ennek az "áttekinthetőség". Ez a drámára le vonatkozik. SzUkságe van megfelelő térfogatra, "idő-térre". Ez magàbanfoglalja az Időt, azt a tartamot, amelyben a cselekmény lebonyolódik, valamint a cselekmény által egymással összekapcsolt színhelyeket, az alakok cselekvésének helyét, a "theatrum mundi"-t^, a világszinházat, vagyis a mese környezetét, az alakok életterét. így hát a színdarab minden szereplőjének egységes élettere van - még akkor is, ha a cselekmény különböző partokon játszódik,mint Shakespearenél oly sokszor. "Csehország" és "Itália" nála egységes drámai színhely részévé válik. Az egésznek ezt a zártságát lényegében a költőnek minden alakot átölelő és összekötő nyelve hozza létre, a dráma nyelvezete. A térbeli, cselekmény-alkotta egység alá van vetve az időbeli egységnek. Egy olyan színdarabnak, amelynek jelenetei között százéves távolságok vannak, de ugyanazon színhelyen játszódik, idő-tér egysége gyengébb,mint annak a színműnek, amelynek cselekménye egy napon és három különböző országban történik. Ez azért van, mert csak a második esetben lehetséges egységes cselekményt teremteni az egyazon időben egymással együttélő emberek között. Látjuk tehát, hogy az idő-tér egysége és rendje szempontjából az egységes cselekmény a döntő tényező. A három egység természetes rangsorban kapcsolódik egymáshoz: a cselekmény egységéből adódik az idő egysége, mindkettőből együttesen a tér egysége. Ezért alapvetően félreérti az arisztotelészi követelményeket az, aki úgy magyarázza őket, hogy a helyváltoztatás "megengedhetetlen" és az időmúlást a minimumra kell csök-Theatrum mundi ■ világszinház. Barokk kifejezés, a teljes univerzumot /a mennytől a pokolig/ magába ölelő színházat kell érteni alatta, /fordító/- 32 -
