Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Az utánzási ösztön és az alkotás szabadsága

Kert a közönség ilyen esetben készen hozza magával azt a "hangulatot", amelynek felkeltése tulajdonképpen a drámaíró feladata lenne; ez a hangulat-adta magatartás, mohón magába szíva a színpadi cselekményt, "valódivá" alakítja azt - még ha a szerzőnek nem sikerűit Is életet és valóságot teremtenie a színpadon. Az életnek és a valóságnak át kell lépnie a rivaldán és még az eredendően érzéketlen és részvétlen néző életébe és valóságába is be kell hatolnia. Minden drámaíró kudarcot vall, ha a színpad lehetőségeit akarja felhasználni és ugyanakkor azt hiszi, hogy a színpad törvényeinek, a dráma törvényeinek nem feltétlenül szükséges engedelmeskednie.

Schiller azt mondja A tragikus művészetről szóló tanulmányában;

"A végső alap, amelyre egy meghatározott költői műfaj minden szabálya felépül, ennek a költői műfajnak a célja; az eszközök azon egyesítését, amely által a költői műfaj a célját eléri, formának nevezzük. Cél és forma szigorúan meghatározott viszonyban áll egymásérseki ornátusban, épçugy sértette vállásos érzését, mint azt a beállítottságát, amelyet mint náző hozott magával. A nemkeresztény meglepődött és úgy érezte, hátbatámadták és olyan propaganda alanyává tették, amelyre színházba menet egyáltalán nem számított. Világos és érthető, hogy a dramaturgiai törvények megsértése ellentétes világnézetű emberekből i/i tiltakozást vált ki. Abban a pillanatban, amikor elfoglalják helyüket a színház széksoraiban, egyesülnek,ők együtt a nézők, akik valamilyen drámát akarnak átélni; ők •gyűtt a közönség, nem pedig valamiféle gyülekezet, amely lelki épülést keres és nem ia olyan emberek, akik egy kérdés megvitatására gyűltek össze.

Eliot színdarabjának végefelá mág egy megrázkódtatás éri a közönséget; a három lovag, aki az érseket megölte, egyszerre csak mint a nézők kortársai, az eddigi stilizált pátosztól élesen eltérő mindennapi nyelven, közvetlenül megszólítják a közönséget, hogy szerepben cselekedetüket /a gyilkosságot/ intellektuális modernséggel beigazolják, /szerző/- 25 -