Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Az utánzási ösztön és az alkotás szabadsága

le. "Költészete mimézis, vagyis a cselekvő élet ábrázolása" /Stahr/. Ezen túlmenően a drámaíró az embernek a tökéletesebb létről szőtt álmait is formába önti - nem azzal, hogy utópiákat fest, amelyekben ezek az álmok már beteljesűlteknek tűnnek, hanem úgy, hogy megmutatja, mi a valóságos talajuk, milyen szükséges fejlődés egyengeti Útjukat és sejteti, vagy esetleg már meg is mutatja azokat a törekvéseket, amelyek megválóéitáaukhoz vezetnek, A kivezető utat csak jelzi - ennél több nem lenne reális.

Az életet utánzó cselekmény a költő beállítottsága, kiemelése és nézőpontja szerint különbözik a valóságos élettől. Amikor a költő müvében megalkot egy világképet - tudatosan kiemel és tömörit, de öntudatlan fogadja be azt, ami még akkor is átszürődik müvébe kora tartalmából, amikor "objektivnek" hiszi magát. De mihelyt a valóságot formálja meg, ábrázolása, esetleg tudata ellenére is, a kor által meghatározott állásfoglalást tartalmaz majd az emberekkel és a körülményekkel szemben és ezzel a nézőnek alkalmat nyújt az önálló biráló magatartásra. Minden realista műben bennerejlik a társadalombirálat.még- akkor is, ha a költő egyáltalán nem is akarja birálni a társadalmat, ha témája egészen máshol jár. Mindenképpen birál azáltal, hogy az embereket valódi állapotukban ábrázolja,tehát gyengéiket sem hallgatja el /Csehov/. A mü mindig /gyakran tehát költője tudata ellenére is/ kifejez valamit keletkezési idejének valóságából, mihelyt tudniillik "realista", vagyis mihelyt a valóságot helyezi ábrázolása kiindulópontjává.Emellett csak másodsorban válik fontossá, hogy a költő egy-egy alakot milyen értelemben magyaráz. Az alak él, mihelyt a költő valóságosan ábrázolja és semmi olyan "idealizált" vonással nem ruházza fel, amely létén és tudatán kívül esik és nem teszi meg valamely gyűlölt eszme madárijesztőjévé, amelyet "le akar leplezni", vagy egy kedvelt eszme bábjává, amelyet dicsőíteni szeretne. A színpadi alakok csak élő, lélegző emberként sugároznak igazi hatást. A drámai müalko- 23 -