Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Az utánzási ösztön és az alkotás szabadsága

AZ UTÁNZÁSI ÖSZTÖN ÉS AZ ALKOTÁS SZABADSÁGA

Arisztotelész felismeri, hogy az emberben utánzási ösztön rejlik. Veleszületett ősi ösztön ez.És emellett döntő jelentőségű tényező még az az öröm is, amelyet az ember saját alkotása láttán érez. E kettőben keresendő a művészi alkotás pszichológiai gyökere.

De a kifejezés: "művészi alkotás" már mutatja azt is, hogy ennél az "utánzásánál1-/ nem a valóság szolgai másolásáról van szó, A mimézis fogalma nem az élet panoptikumszerü majmolását jelenti, hanem a valóságnak a művészi énen keresztül szűrt megformálását.

Ha egy tucat festő egy és ugyanazt a modellt ábrázolja, akkor ennek a modellnek tizenkét különböző képmása jön létre, és ezek közül mindegyik, a modell azon vonásait ábrázolja, jobban mondva emeli ki, amelyeket az egyes festők lényegesnek éreznek. Ennek következtében minden egyes kép egyszerre véleménye és önábrázolása is alkotójának. A műalkotás értéke mármost attól függ, vajon azok a vonások, amelyek a művész számára lényegesnek tűnnek, megfelelnek-e az emberileg felfogható valóság lényegének is. Csak az ilyen művészet realista.

Ebben az alkotói értelemben érti Arisztotelész a mimézist. És ez a bizonyság a realista művész alkotó jellegére és egyben Igazolása azzal szemben,aki kiagyalt konstrukciók segítségével a természet fölé akar emelkedni.Az arisztotelészi gondolkodás abban látja a feladatot, hogy a valóságból kiszűrje az organikus élettörvényeket. A természet és a természetes a lét alapjai. Ilymódon ismeri fel Arisztotelész a művészeti törvényeket.

"Az élet maga cselekvés" - igy hangzik Arisztotelésznél, és a drámairó az életet "annak legmagasabb fokán" Írja

*■/ Az "utánzás" fogalma alatt az újraalkotás /reprodukálás/ értendő, /fordító/

22 -