Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A művészet lényege: mimézis

A MŰVÉSZBT LÉNYBOB: MIMÉZIS

Ahhoz, hogy Arisztotelész vitáját Platónnál megártsuk, ismernünk kell a közös kiindulási pontot. Ez a művészet lényegének felfogásában rejlik. Már Platón és Arisztotelész előtt az antik filozófia minden művészet lényegét a "mimézis"-ben látta. Ezen az "utánzást" értették, a valóság művészi visszaadását. Azt mondták: a festészet és a szobrászat, a költészet és bizonyos fokig a zene is az életet utánozza. A művészi megjelenítés alapja az élet valósága, maga az élő ember, a természet, a dolgok.

Jött azonban Platón és megállapította, hogy a földi valóság nem "reális". Csupán az "idea" tökéletlen árnyképe. Minden dolog pusztán elégtelen megjelenési formája a valóságban egyedUl reális "őskép"-nek. Ennek az ősképnek földi megvalósítása Lehetetlen.

Vajon milyen szerepet játszanak azonban az ilyen irreális világképben a művészetek?

Platón szerint a művészet csak az állítólagos valóságot tartja igazinak. Ez a festő, a szobrász,a költő alkotásának alapja. Ennél fogva, természetesen, az ilyen műalkotások nem is ábrázolhatják a dolgok "valóságát és lényegét". De akkor mi az értékük? Amint Platón mondja, csak az emberek "érzékeinek Ingerlése és becsapása" a céljuk.Csupán valamely kép képei - éppen ezért értéktelenek, sőt, csalóka hatásuk következtében még silányak is.

Meg kell értenünk, mit jelentett ez a művészet elleni támadás a korabeli Görögországban. A nagy állami ünnepek súlyát megnövelte a tökélyig emelkedett művészet etikai ereje. A görög ember a művészetet a vallással és a filozófiával egy sorba helyezte. Ez ellen tiltakozott Platón. Hogyan is lehetne a művészeteket a filozófia mellé állítani és bármiféle jelentőséget is tulajdonítani nekik az emberek művelődése és nevelése szempontjából? "Maguknak a művészeknek sincs betekintésük a dolgok igazi lényegébe." Lényegen- 12 -