Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

Ha eltekintünk azoktól a ritka esetektől, amikor az egész tömeget egyetlen közös törekvés tölti el, az ilyen, mindenki számára kötelezően egységes tempó-ritmus megengedhetetlen, hiszen a mi realista művészetünk a valódi élet minden árnyalatának visszatükröződését követeli.

Tartózkodjunk a stilizáltságtól! Ez óhatatlanul hatásvadászathoz és kontársághoz vezet. Alakitsunk ki tempóritmust, de ne egyetlen fajtát minden szereplő számára. Keverjük össze a legkülönfélébb gyorsaságokat és mértékeket úgy, hogy azok a maguk egységbeolvadásával a valódi élet minden részletét tükröző tempó-ritmust hozzák létre".X/^

A népi tömegjelenetekben a különféle tempó-ritmusok egyesítésére van szükség, ez az egybeolvadás hozza létre a valódi élet ritmusát visszaadó tempó-ritmust. A népi tömeg.ieleneteknek vagy egy képnek a tempó-ritmusa a darab átfogó cselekvésének fejlődése sorén egy-egy tempó-ritmusbeli fokozatot .jelent.

A különféle gyorsaságoknak és ütemeknek ez az egyesítése és összege a jelenet vagy a kép egységes tempó-ritmusát eredményezi, úgy egyesiti az embereket,hogy eközben nem veszítik el egyéniségüket és a jellemek önálló jellemek maradnak.Az ilyen természetesen egységes tempó-ritmus épp úgy nem fosztja meg a szereplőket egyéni arculatuktól, mint ahogy a darab átfogó cselekvése sem teszi jellegtelenné a darab különböző szereplőit.

Az átfogó cselekvés tempó-ritmusa határozza meg aztán az előadás minden jelenetének beállítási módját, térbeli elrendezését.

Vegyük példának a lángeszű rendező, Sztanyiszlavszkij két rendezését: Beaumarchais Figaro házasságát, és Osztrovszkij Lángoló szivét.Milyen megdöbbentően nagy a különbség a két előadás között a tempó-ritmusok és a játékképek

Sztanyiszlavszkij összes Müvei 3. kötet 157-158» oldal, /oroszul/- 92 -