Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

szempontjából! Ha a padlóra rajzolnánk fel a Figaró házasságának játékkép-beállitásait, akkor az bizonyára műkorcsolyázó figuráikra emlékeztetne; köröket, spirálokat, nyolcasokat látnánk. Ezeknek a játékképeknek a tempó-ritmusát Beaumarchais halhatatlan alkotásának tartalma, szerkezete, a szereplők nemzeti jellege, a kor és végül a vidám párbeszédek kecsessége szabja meg.

A Lángoló szív színpadi figurái /Kuroszlepov-Gribunyin, Hllnov-Moszkvin, Gradobojev-Tarhanov, Szilan-Hmeljov, Matrjona-Sevcsenko, Narklsz-Dobronravov/ egyetlen farönkből kifaragott ormótlan bálványok. Hlinov és Gradobojev egyéni tempó-ritmusát sokkal statikusabb beállítások határozzák meg. Ez távolról sem azt jelenti azonban,hogy az előadásban nincsenek ellentétes tempó-ritmusok. így például a kapkodó Parasa-Jelanszkaja cselekedeteinek ritmusa,egész testmozgása csak Gradobojev-Gribunyin tempó-ritmusával szembeállítva fejezhette ki igazi tartalmát.

A különféle gyorsaságok és ütemek ilyen összeolvadása

eredményezi az előadás játékképeinek összeolvasztott tempóritmusát.

Ha például valamelyik színház úgy értelmezné a Makrancos hölgyet, mintha az a feudális családi erkölcs diadalát hirdetné,akkor az előadásban a rendezői játékképek láncolata valószínűleg egy vadállatidoaitó cirkuszi fellépésére emlékeztetne.

A Szovjet Hadsereg Központi Színházának együttese és az előadás rendezői a nagy humanista Shakespeare-nek ebben a daraojában a szerelmet tekintették a darab legfontosabb mondanivalójának. A kölcsörös megzabolázás ebben az előadásban a születő szerelem erejének eredménye, a behódolás kölcsönös tisztelet és bizalom alapján nyer kifejezést a darab játékképeiben.Azok a játékképek,amelyekben Fetrucchio és Kata civakodik, olyan játékképekkel váltakoznak, amelyek teljes mértékben kifejezik, mennyire megragadta a férfit az asszony esze és női ügyessége.- 93 -