Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

ni. /Utolsó vacsora. Nem várták stb./ Ilyen példaként szolgálhat Repin Körmenet a kúraaki kormány tó aágban cimü képe is, Mindez azonban távolról sem azt jelenti, hogy a kép egymástól függetlenül létező csoportokra esik szét.

Az egyes emberek és az egyes csoportok kölcsönösen kapcsolatban állnak egymással, egységbe olvadnak, mint például Szurikov Sztrelecek cimü képén. A tömeg a Körmenet a kurszki kormányzóságban cimü képen nem tömörül semmiféle egyedülálló főalak köré, hanem széles áradatban, gátját szétszakító folyóként hömpölyög. Ebben a hatalmas áradatban minden csoport, minden egyes alak a maga életét éli, egymagában is egységet alkot, s ugyanakkor az egésznek csupán egy részlete.

Ez a kép illusztrálja legjobban, hogy a zsánerszerű beállítás, amelyet ugyanannak a Sepinnek Körmenet és Szentképhordozók cimü képeinek első vázlatain láthattunk, hogyan nőtt a sötét, babonás és zsarnoki erőt jelképező hatalmas jelenetté.

Sok évre volt szüksége Repinnek, amig a Csugujevben látott egy esetből /a zarándokok az ikon után futottak/mély szociális tartalmú, hatalmas epikus körképet alkothatott.

A nagyszerű Ha.1 óvontatók az 1870-es évben elkészült első vázlatoktól, valamint a Folyóban gázoló ha.1 óv ont at óktól ugyanúgy fejlődött a zsánerképtől az orosz Bunkóéskábanx/ tetőpontjára jutó hőskölteményig.

Nekünk, rendezőknek is meg kell tanulnunk a játékképek megformálását és az egyes jelenségeket általánosítva a kor ábrázolásának jelképévé kell azokat tökéletesítenünk.

Hatalmas lehetőségeink vannak,hogy a nézőkre hassunk; eleven emberrel, mozgékony, temperamentumos színésszel dolgozhatunk. Kötelességünk, hogy legalább olyan figyelmesen tanulmányozzuk a színész lelkléletónek minden egyes rezdü-Z// Volgavidéki orosz forradalmi dal.- 89 -