Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

ugyanis nagyszerűen látható, miképpen hat a főalak a tömegre. De a festészetben mást is láthatunk. Minél általánosabb érdeklődést vált ki a főalak, annál változatosabbak az értékelési módok. Emlékezzünk csak Repin Nem vágták cimü képén a száműzetésből hazatérő ember fogadtatásának különböző módjaira. A szolga nem érti, ki érkezett meg. A kislány barátságtalanul néz a belépőre. A gimnazista fiú azonban örömmel ismeri fel az apját.

Rjabuskin*^ ismert képén, a Jönnek ciaün a főalak a kép határain kívül van. Minden szempár várakozással néz felé. Mindenki részt vesz a cselekményben, de mindenki különféleképpen. Minden szempár másféleképpen néz, mán és más emberi jellemet, vérmérsékletet tükröz. Ha a rendező az összes szereplők viselkedésében megérti az általánosnak és a sokoldalúnak ezt az egységét, akkor már jól érti a népi • tömegjelenet felépítésének egyik legfontosabb művészi sajátosságát.

Ilyen módon tehát a főalak a tömeget szinte egységbe tömöríti anélkül, hogy a különböző embereket személytelenitené, vagyis feltételezné róluk, hogy ugyanahhoz a tényhez egyformán viszonyulnak.

Egyáltalában nem kötelező azonban, hogy a főalak egy ember legyen. Vizsgáljuk meg például ebből a szempontból Repin Hajóvontatók cimü képét. Az embereket a nehéz munka egyesíti és bár mindnyájan saját gondolatukba mélyednek, mindannyian ugyanarra a dologra gondolnak; nehéz munkájukra és arra, hogy egyszer jobb sorsuk lesz. Álmodozásaik egységbe fogják őket. A közös fizikai munkán kívül még a közös gondolatok is összekapcsolják ezt az embercsoportot. Csak egyetlen fiatal hajóvontató hajol hátra, a hevedert igazítja meg magán. Ez az eltérés azonban csak még inkább kiemeli az emberek egybeforrottságát.

Andrej Rjabuskin /1861-1904/ orosz festő, főként népi zsánerképeket és történelmi festményeket alkotott.- 85 -