Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A játékkép
Repin Zaporozsiák cimü képén az emberek levelet Írnak. a Ha.ióvontatókban bárkát vonszolnak. Szurikovnál Morozova bojárasszonyt kisérik a száműzetésbe. Ezek a képek mindig föltárják a legfontosabb eszmei mondanivalót. Nem minden cselekvő ember és nem minden cselekvés kölcsönöz azonban olyan izgató tartalmat a képnek,mint amilyet Repin és Szurikov képein csodálhatunk meg. Repin és Szurikov képein két mozzanat különösen nagy jelentőségű. Az egyik mozzanat, hogy az alakok meghökkentően tipikusak: a hajóvontatók közül mindegyik a volgai vontatók általánosított alakja is, és ebből a nézőnek az a benyomása alakul ki, hogy amit lát, pontosan olyan, mint az élet, nincs abban semmi kitalálás sem. A második mozzanat teljes egészében összefügg az elsővel. A tipikus jellem a maga gazdag belső világával ragadja meg a nézőt. Minden hajóvontató a maga módján érdekes ember. Szeretnők megszólaltatni őket, szeretnénk elbeszélgetni velük, szeretnénk többet tudni az életükről. Az emberek gazdag lelkivilágában korlátlan lehetőségeket érzünk. Úgy érezzük, hogy minden alak az orosz ember általánosított alakja, annak az embernek az általánosított alakja, aki kényszermunkában kénytelen elsorvasztani lelkierejét. Ilyen módon értjük csak meg a nagy realista Repint, hatalmas tragikus képének tartalmát, magávalragadó forradalmi erejét. Repin festménye elhalványodnék, elszürkülne és nem lenne olyan szivbemarkoló, ha a kényszermunkától elgyötört hajóvontatók elvesztenék külsejükből - hogy Sztanyiszlavszkij szavaival éljünk - "az emberi léleknek azt az életét", amellyel a művész felruházta őket. Még a tipikus volgai táj sem segíthetne ebben az esetben. Ha egy pillanatra magunk elé képzeljük a Zaoorozslak cimü képet úgy, hogy hétköznapi, érdektelen emberi arcokkal van tele, már nem is értékeljük semmire sem. Még akkor sem, ha ugyanolyan festői technikával lenne is megfestve. Eltün- 86 -
