Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

parasztkunyhóra hasonlított. A diszsarokban, a színpad középpontjában volt Rettenetes Iván elefántcsontból kifaragott trónja. A tróntól a szinpad előteréhez átlós irányban vezető padokon egyik oldalon diszes brokát köntösökbe öltözött bojárok ülnek, a másik oldalon sötétruhás kisnemesek. A falakon régi ikonok.

Ilyenmódon Iván cár az egész kép központjában foglal helyet.

Viljamsszal együtt a rendi országgyűlés igen sok változatát elvetettük, mielőtt ezt a szinte háromszögszerü képmegoldást megtaláltuk. A rendi országgyűlésnek ez a kompozíciója rendkívül előnyös. A színpad központja Iván.Kényelmesen figyelheti a bojárokat. A bojárok, amikor Iván átható tekintetének súlya alatt elfordulnak, a nézőtér felé fordítják arcukat} Iván és a bojárok párharca során a nézők a darab két egymással szembenálló erejét láthatják, megfigyelhetik az arcok és a szemek játékát. Ennek a megoldásnak a segítségével a gyűlést még két másik egymással ellentétes csoportra is sikerült kettéosztani: a bojárok és a köznemesek csoportjára. A padokon egymással szemben ülnek.

Ennek a megoldásnak a lényege az volt, hogy minden egyes szereplő tömör és kifejező művészi eszközöket használhatott. A fej, a kéz, a szem legkisebb mozdulata is a nagy cselekvés részévé vált. Ezt kívánta meg a kép, amely belsőleg rendkívül szenvedélyes, külsőleg pedig rendkívül nyugodt volt.

Az előadás legfontosabb képének rendezői kompozícióját ilyen módon a darab alapeszméje és a szerző temperamentuma sugalmazta.

Ha a népi tömegjelenatek rendezői felépítésének egyes

példáit vizsgáljuk és tanulmányozzuk a festészeti alkotásokat is, előbukkannak azok a törvényszerűségek, amelyek segítségével a különböző műalkotásokban az embertömeget akarják megformálni.Mind a sokalakos festészeti műalkotásokban,- 81 -