Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

mind. a népi tömegjelenetekben észre kell hogy vegyük azokat az eljárásokat, amelyek segítségével a művész az egyes embereket egy egészbe kapcsolja össze, a különböző embereket közös cselekvésnek, közös törekvésnek rendeli alá. Láthatjuk, hogy az emberek tarka sokaságából álló, néha még különálló csoportokra oszló tömege különféleképpen viszonyul a lejátszódó eseményhez, de ugyanakkor az egész tömegei; egyetlen esemény hatja át. Ez az esemény kifejezésre jut az emberek elhelyezkedésében is. A tömegben van egy főalak.A festészetben ez a főalak mindig helyhez kötött, a színpadon azonban - a cselekmény fejlődésétől függően - megváltoztathatja helyét.

A Morozova bo.iárasszonyban ez a főalak a száműzetésbe induló Morozova. Repin Wem várták cimü képén a száműzetésből hazatérő családfő, Leonardo da Vinci űtolsó vacsora cimü képén; Krisztus. A Páncélvonat "a harangtoronyban" jelenetében a főalak kicserélődik, de a jelenet csúcspontját jelentető beállításban Vászka Ókorok a főalak.Egyetlen szavával; "Lenin!" igyekszik feltárni a forradalom jelentőségét. Az "Izmail bevétele" jelenetében a főalak Szuvorov. A rendi országgyűlés jelenetének főalakja; Rettenetes Iván.

A legjelenetősebb alak, a főalak megszabja az előadás átfogó cselekményét és szinte magával ragadja a tömeget.Egy ilyen főalak nélkül a festészeti kompozíció éppúgy széthullik, mint a színpadi tömegjelenet. A kép különálló alakokra bomlik és csak az élet külső képét teremthetjük meg, olyan hasonlóságokat teremthetünk csak, amelyekben nincs semmiféle belső tartalom. A színházban a legkifejezőbb színészi eszköz éppen az a tartalmas kapcsolat, amely a különböző szereplőket a főalakhoz fűzi. A festészetben a nagy művészek különböző képein ugyanezt figyelhetjük meg.

Bárhova essék is tekintetünk, bármelyik alakon állapodjék is meg, figyelmünket minden a legfontosabb gondolatot kifejező főalakra irányítja. Gondoljunk csak a Nem vártáin-« vagy az Utolsó vacsorára.- 82 -