Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

A JÁTÉKEfcPx/

A játókkép-alkotás művészete a rendezőnek sajátos tulajdonsága; a rendező térbeli látásmódját értjük rajta, vagyis azt a képességét, hogy képzeletben már előre látja, miképpen fejezik ki a szinészek térbelileg a darab mondanivalóját.

A játékkép különböző stílusa, a szerző gondolatainak helyes kifejezésrejuttatása a játékképekben, a játékképek jellege és plasztikus ábrázolóereje, a játékképek tempóritmusa határozza meg az előadások művészi kifejezőerejét és hatását.

Mint ahogyan a balett nyelve a tánc, a rendező nyelve a játékképek megszakithatatlan láncának plasztikus kifejezőereje.

A játékkép kétségkívül pompás eszköze a rendezőnek. Ezzel az eszközzel a darabbal kapcsolatos minden olyan elgondolását, érzését, ötletét kifejezheti, amelyet a darab keltett benne és amely a darabban életszerűen tükröződik.

Kevés azonban, ha a rendező csak a térben vagy mozgásban lát.1 a a darab cselekményét. Az egyes alakok megforyr/

' A franciául mise en sűéne-nek nevezett fogalmat a ma-* gyárban sokáig a "beállitás" szóval igyekeztek megközelíteni.A beállítás szónak egyszerre előnye és hátránya, hogy vonatkozik az eljárásra is /a rendező képalkotása/ és az eljárás eredményére is /a megtervezett és megalkotott színpadi játékkép/. Jelen anyagunk tudományos jellegénél fogva feltétlenül különbségét kell tennünk a két fogalom között, s ezért használjuk szövegünkben a "játékkép" /eredmény/ és "játékkép-alkotás" /eljárás/ kifejezéseket.- 75 -