Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

*álását,sŐt a nagy embertömegek egységbeforrasztásának törvényit la meg kell tanulnia. Ez a művészi készség a rendező kompozícióé tehetségének sajátos vonásait is tükrözi. Ha a rendezőben nincsenek meg az adottságok, akkor a részletek és apróságok sokaságából képtelen felépíteni a teljes művészi alkotást: az előadást.

A jó, a célszerű, a kifejező játékkép sohasem jön létre önmagában és nem lehet öncél a rendező számára. A játékkép mindig egész sereg művészi feladat együttes megoldásának eredménye. Ezek közé a művészi feladatok közé tartozik az átfogó cselekvés érvényrejuttatáaa, a színészi alkotások egységének megalkotása, a szereplők fizikai közérzetének kialakítása és végül annak az atmoszférának megteremtése, amelyben a cselekmény lejátszódik. Ezek a tényezők és a beállítás kölcsönösen alakítják ki egymást.

k rendező tisztában van vele, hogy a színpadi cselekvés a darab mozgatóérőinek harca. Ennek a harcnak a logikája, ennek a harcnak a fejlődése, vagyis az átfogó cselekvés minden jelenetben, minden felvonásban tömérdek feszült fokozatot rejt magábetn. Ezeket a fokozatokat a rendezőnek játékképpé kell alakítania. Közömbös szinésztömagből nem lehet játékképet formálni. Olyan színészre van szükség, akit a cselekvés lelkesít, aki céltudatosan cselekszik. 1 színész nincs egyedül a színpadon, gyakran sokan vannak a színpadon, a cselekedetek néha ösztönösek is lehetnek, k uarcot eppen itt kell kezdeni, éppen itt kell feltárni a darab egymás ellen ható erőit.

1 színészek minden cselekedete világos,kifejező színpadi formát követel. Ez nemcsak annyit jelent, hogy az ösztönösen jelentkező harcot rendszerezzük, hanem arra is kötelez bennünket, hogy olyan kifejező nyelvet is keressünk, mint a szobrászat vagy a festészet.

A fiatal rendezőknél elég gyakori az a törekvés, hogy minél hamarabb elsajátítsák a játékkép-alkotás művészetét. Ez a törekvés azzal magyarázható, hogy a játékképek á ran—- 76 -