Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

ainden egyes réaitvevője kialakít, az első lépés a tömeg világos egyéniesitéséhez vezető utón és elkerülhetetlen feltétele annak.

Milyen sok fiatal szinészegyéniség torzul el nap mint nap nálunk éppen amiatt, mert a rendezők, amikor színpadra küldik őket,nem állítanak elébük alkotó feladatokat és csak technikai követelményekre szűkítik le igényeiket.

ta milyen sok esetben árt önmagának a mi fiatalságunk azzal, hogy helytelenül fogja fel szereplését a népi tömegjelenetekben, nem hajlandó a népi tömegjelenetekben végzett munkáját mindennapi művészi gyakorlatnak tekinteni, amelynek során kialakul a színész szerves egyénisége.

k népi törnegjelenetek bennünket érdeklő rendezői megoldásának problémája kapcsán rendkívül kívánatos kitérni a történelmi darabokra. Sz lehetővé teszi számunkra, hogy rögzítsük a népi tömegjelenetek rendezői megoldásának azokat a feladatait, amelyekre a történelmi előadásokban ser kerül.

k rendező számára minden történelmi előadásban az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy megtalálja azokat a színpadi ábrázoló eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a régi történelmi kort közalhozzuk a mai szovjet néző tudatához.

À történelmi darab csak akkor találja meg az egyenes utat a néző szivéhez és eszéhez, ha a néző számára érthetők ennek a darabnak emberei, ezeknek lelkivilága, a körülmények, az élet és az adott korszakkal kapcsolatos gondolkodásbeli sajátosságok.

k mai fiatal színésznek,aki a feudális és a rabszolgatartó társadalmat csak történelemkönyvekből ismeri, nem könnyű átéreznie mondjuk egy jobbágy lelki világát és a jobbágy és ura közt fennálló kölcsönös viszony jellegét, nem könnyű megértenie színak az orosz katonának a pszichológiáját, aki 25 éve szolgál a cári hadseregben, vagyis, aki- «5 -