Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
Tömegjelenet
ifjúként távozik a szülői házból, s csaknem öregemberként tér vissza. Történelmi darab előadásának kidolgozása során rendkívül fontos kérdés, hogy történelmi hűséggel tárjuk fel az emberen keresztül, a korszak életritmusán keresztül és a kor életének feltárásául keresztül a kor atmoszférádét. Az előadásban mindezt elsősorban a színész oldja meg, azután az előadás színpadképe, a történelmileg hűséges jelmezek, a köznapi élethez alkalmazott kellékek stb. Á történelmi darabok előadásában, a régi kor konkrét képének megformálásában mindenekelőtt az esztetizáló stilizálás veszélye fenyeget. Éppen ezért elsőrendű fontosságú, hogy a díszlettervező megfelelő képességű legyen, hogy tanulmányozzuk a kor köznapi életét, hogy kiválogassuk és tanulmányozzuk az adott történelmi témára vonatkozó festményeket. A katonai történelmi színdaraboknál a népi tömegjelenetek megoldását elsősorban azzal kell kezdeni, hogy meghatározzuk azt a szerepet, amelyet a nép játszott a darabban tükröződő történelmi eseményekben és feltárjuk a hős és a tömegek kölcsönös viszonyának természetét, vagyis a hadvezér és katonái viszonyát, hiszen ennek a kérdésnek sikeres megoldása összefügg az egész előadás helyes eszmei kicsengésével. A rendezőnek mindenekelőtt meg kell értenie, milyen jelentősége volt az adott háborúnak a nép életében, milyen ember is ez a hadvezér és miben rejlik a néppel való kapcsolatának ereje. Ennek a kapcsolatnak jellegét többnyire magának a háborúnak célja és létrejöttének oka határozza meg. Nincs értelme, hogy itt a hóditó és rabló háborúkról beszéljük,amelyekben a tömegek passziv szerepet játszottak, a hadvezéreket pedig egyáltalán nem szerette a nép és ezek az emberek nem nőttek nemzeti hősökké. Azért nincs értelme erről beszélni, mert aligha jutna eszébe bárkinek is, hogy ilyesfajta darabokat mutasson be szovjet színházban.- 66 -