Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
Tömegjelenet
Az emberek sokat dolgoztak, nem sajnálták erejüket, nem számolták az órákat, szinte tántorognak a fáradtságtól. S ugyanakkor a végzett munkából fakadó végtelen elégedettség tölti el őket. A munka csak akkor töri le és akkor szárítja ki az embert, ha értelmetlen és kényszerű. Itt azonban az emberek saját életük megjavításáért, saját szocialista államukért dolgoznak. S amikor a munka célja magasfokú, akkor ez a munka alkotássá válik. Az említett népi tömegjelenet résztvevői kutattak saját élettapasztalataikban, visszaemlékeztek "testi emlékezetükkel" éppen az ilyenfajta fáradtságra, amikor az ember egész teste sajog és egyben mégis a befejezett munka elégedettségét érzi. És minél pontosabban ragadták meg a színészek ezt a "testi közérzetet", annál magávalragadóbban és igazabban hatott az egész kép. A továbbiakban a darab szerint a mezei szállásra megérkezik Saltunov, a kolhoz elnöke. Ég a vágytól, hogy megtudja a betakarítás első napjának számszerű adatait. A cséplés eredményének megállapítása a kép egyik központi eseménye, a figyelem középpontjában áll. Sok minden függ az első nap eredményeitől. A betakarítás első napjának eredményei azonban uj eseményt tárnak fel: a kombájnos egyenetlen, következésképpen rossz munkáját. Ez az eset váratlan minden kolhozista számára. A képben egyik esemény követi a másikat. A mezei szállásra megérkezik kerékpáron a kolhoz postása. Leveleket, újságokat hozott és egy táviratot a területi lap szerkesztőségétől. A táviratban arról értesítik a kolhoztagokat, hogy Pása Szumszkaja brigádjához kiküldenek egy tudósitót, aki feltárja majd a lapban a többi kolhoz számára a betakarításban és a gabonabeadásban élenjáró brigád tapasztalatait. A távirat megörvendeztette, de fel is zaklatta az egész brigádot, különösen a kombájnos egyenetlen munkájával kapcsolatban.- 61 -
