Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

Ss a győztes nép boldog kacaja volt.

A Dal a fejszéről cimü darabban a legérdekesebb s talán a legtanulságosabb nem a beállítások sora volt és még csak nem is az acélgyár hűségesen visszaadott légköre, hanem az a tény, hogy a színház művészei szoros kapcsolatot alakítottak ki a szocialista élettel, amely azután segítségükre volt abban, bogy feltárják a munkásosztály uj vonásait« Segített, hogy megláthassák a munkásság kialakuló alkotó szellemét, feltalálói tehetségét.

Az igazság kedvéért meg kell azonban mondanom azt is, hogy a Dal a fejszéről cimü darabban a munkástömegek és a népi tömegjelenetek szlnrevltelében a rendezés és a színészek nem tudták teljesen elsajátítatni a szocialista realizmus módszerét.

Ez minienfcKelőtt abban mutatkozott meg, hogy kialakult valami fölös, és úgy mondanám, értelmiségi elandalodás a tegnap még félmüveit emberekből álló munkástömeg technikai és kulturális fejlődése felett. Másodszor pedig a munkások ábrázolásában jelentkező fölös naturalizmusban és modorosságban. A rendezés és a színészek szomjasan vetették rá magukat a számukra kevéssé ismert életanyagra és túlságosan elmerültek a nem lényeges és aprólékos részletekben az alakok megformáláLsát illetően. Hiányzott az uj korszak munkásemberét jellemző tipikus vonások szigorú kiválogatása.

A népi tömegjelenet helye az előadásban,jellege, felépítése és végül stílusa szoros kapcsolatban áll az előadás általános megoldásával, s elsősorban a makett megoldásának elveivel, amelyet, mint ismeretes, az előadás díszlettervezője sokkal hamarabb készít el, mint ahogyan létrejönne a színészek és a rendező találkozása.

Mig a színésszel a nagyobb szerepekben folytatott munkában a rendezőnek tág tere nyílik rá, hogy felhasználja a színész kezdeményezőkészségét és nem kell korlátoznia a szerep alakítójának művészi képzelőerőjét, addig a népi tö- 52 -