Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

megjelenetek szereplői számára a szerző gyakran semmit sem biztosit, ami felkeltené művészi képzelőerejét, annyira fukarul jelöli meg a cselekmény jellegét.

Gondoljunk csak a shakespeare-i utasításokra: "harcolnak" vagy "katonai tábor" vagy "a nép kiront a térre". Ebben az esetben minden a rendezőtől függ, az, hogy milyen helyet foglal el az adott tömegjelenet az eljövendő előadásban, az, hogy milyen lesz annak jellege és hogyan tárja fel az előadás főfeladatát. Á rendezőnek már a kezdet kezdetén határozott elképzelésének kell lennie nemcsak a jelenet felépítéséről, hanem azt Is tudnia kell, hogy milyen eszközökkel gyújtja fel a szereplők együttesének művészi képzelőerejét, s hogyan irányítja azt az önmaga által javasolt megoldás meghatározott medrébe. Rossz azonban az a rendező, aki nem gazdagítja saját elképzelését a színészek felgyújtott képzelőerejével és nem vizsgálja felül saját elképzeléseit. A rendező teljhatalmusága a népi tömegjelenetek megoldásában néha egészen szerzői hatalommá nő, hiszen gyakori, hogy a rendező alkotja meg teljes egészében a jelenetet és ő hozza létre az egész tömeg cselekedeteinek bonyolult vezérkönyvét, minthogy az utasításban a szerző gyakran legföljebb csak megnevezi az eseményt vagy a tényt.

Az is előfordul, hogy a drámairó néhány szóval és megjegyzéssel megmutatja a színészeknek a népi tömegjelenet résztvevőinek egyes jellegzetességeit. Előfordul azonban néha az is, hogy a népi tömegjelenet a darab általános gondolatából kifolyólag jön létre, a drámai mü egész tartalma feltételezi az Ilyen jelenetet, jóllehet, a szerző még megjegyzésben sem utal rá.

Rendezői gyakorlatom során előfordult néhány olyan eset, amikor a népi tömegjelenet az előadás rendezői értelmezésének következtében jött létre.- 53 -