Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A színész teremtette színpadi alak teljessége
Ennek a munkának keretében éppen az érdekel bennünket, mi egyesíti a színész és a rendező törekvését a színpadi alak művészi befejezettségére. Ha a színészi művészet alkotásait elemezzük, vagy ha megfigyeljük, miképpen alakul ki az alak a próbákon, felfedezhetjük azokat a különleges módokat, amelyeknek segítségével a színésznek sikerül megteremtenie a befejezett műalkotást. Anélkül, hogy részletesen be akarnánk számolni a színésznek a szereppel kapcsolatos munkájáról és ennek a munkának meglehetősen bonyolult folyamatáról és feltételezve, hogy az olvasó ismeri Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenkó művészi nézeteinek rendszerét, vissza kell térnünk alkotó elképzeléseinkben az eredeti kiindulóponthoz, ahhoz, amikor még csak alakulni kezd az a húsból, idegekből, érzésekből és gondolatokból összetevődő teremtmény, amelyet később a színész teremtette színpadi alaknak nevezünk. Ennél a kiindulópontnál az egyes színészek igyekeznek a maguk próbamódszerével behatolni a darab és a szerep anyagába, igyekeznek összevetni a darabot az élettel, a történelmi valósággal. Ez az elemzés többé-kevésbé minden esetben termékeny,végső soron minden a színész művészi képzeletének hatóerejétől függ. A művészi képzelet aktivan működhet már az elgondolás kialakulásakor is, de még akkor is szunnyadhat, amikor a színészt surra kényszerítik, hogy a cselekvő elemzés módszerével dolgozzék. Ha a művészi képzelet aktiv, akkor csodákat teremthet. Tudjuk jól, hogy a Művész Színházban színpadi remekművek születtek: a Sirályt huszonkilenc próba után mutatták be, a Kareunazov testvéreket viszont két estén játszották és két hónapig próbáltak előtte, vagyis egy előadásra egy hónapi előkészületi idő jutott. Sem a Sirály, sem a Karamazov testvérek nem volt átlagos produkció, mindkettő mérföldkőnek számit jónéhány nagy színész művészi fejlődésében. A Sirály világhírt hozott a Művész Színháznak.- 4 -
