Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

t«Je Játákkáp—alxottM elválaszthatatlan a rendező tanítónevelő feladatától. Naiv az a rendező, aki úgy hiszi, hogy a nápi tömegjelenetben "sziporkázni" lehet, neg lehet matatni a rendezői művészetet a maga tiszta formájában, színészek nélkül, akik végre nem "zavarják" a rendezőt művészi szeszélyeikkel és állandó kérdéseikkel:"Miért és minek kell éppen Így viselkednem a színpadon?"

Az ilyen esetekben a rendező általában valóban "tiszta formában" mutatja meg, hogy tehetetlen és képtelen megvalósítani az embertömeg forrongó életének igazságát, mert ezt az életet "szervezett futkározással" helyettesíti, kimustrált lélektelen bábokkal, akik "hatásos" csoportokba verődnek, hetykén verekszenek a színpadon, amennyiben ezt a darab megköveteli, de képtelenek megteremteni a sokféle jellemből álló tömeg szerves életét.

Bz a rendezői tehetetlenség abból ered, hogy a rendező képtelen megfelelően foglalkozni a népi tömegjelenat alakítóival, a fiatal színészekkel, s ráadásul képtelen úgy dolgozni velük, mintha ezek játszanék a darab főszerepeit.

Minél gazdagabb és szabadabb a rendező képzelőerejének szárnyalása, annál Inkább kötelesek vagyunk megragadni és magunkkal vonzani a színészi együttes művészi képzelőerejét, felkelteni kesdemáayeiőképességüket, hogy ezzel az előadás társszerzőivé váljanak. Az alapgondolatnak végső soron mindig a rendező és a színész közös alapgondolatának kell lennie.

Most pedig talán hasznosabb lesz kissé részletesebben elemezni a népi tömagjelenet kialakításának folyamatát. "Alkotmáayozó nemzetgyűlési választások" a Yirixareja cimü darabban. A választási kép tömöríti a darab alapgondolatát. a kommunista párt által vezatett dolgozó parasztság forradalmi öntudatának feléledését, a parasztságét, amely a falvakban gazda módjára nyúl a hatalomhoz.- 4-1 -