Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

Á D*I a fejszéről Sztyepaslcája és társai, akik egykor bermünkat a lesskovl "bolhapatkoló" Lovsához*^ való hasonlatosságukkal szórakoztattak el, a mondák világába kerültek.

Ha manapság benézünk egy gyárba, megláthatjuk, hogyan változott meg a munkastílus és az élet üteme a szovjet gyárakban. A munkások többsége már régóta olyan ember benyomását kelti, aki semmiben sem különbözik a szellemi dolgozóktól. Sajnos azonban azt még nem mondhatjuk, hogy éppen Így éa mindig Így jelennek meg színpadjainkon Is.

Mint ahogyan vannak olyan drámaírók, akik nem szeretnek tömegjeleneteket tartalmazó darabokat Írni, úgy vannak olyan rendezők Is, akik félnek a tömegjelenetektől.

Ez mindenekelőtt a rendező művészi egyéniségének jellegétől függ, attól, hogy képes-e rendezőileg megkomponálni egy nagy tömeget a színpadon és össze tudja-e kapcsolni as átfogó egészet, vagyis az egész töaegjelenet eszmei célzatosságát a tömeget alkotó egyes jellemek sokoldalú kidolgozásával. Éppen ezért, mert a népi tömegjelenet játékkép-alkotása munkalgényességével, tapasztalat- és kulturalgényével sokat követel a rendezőtől, mindig az ilyen jeleneteket tartották és tartják a rendezői művészet teljes érettsége vizsgájának.

A színdarab rendezői megalkotásában, az alakok egész művészi rendszerében a színész az a legfőbb és alapvető alak, akin keresztül a rendező "szóhoz jut”. A népi tömegjelenetekben pedig még annyival is bonyolultabb lesz a feladat, hogy ezekben a szereplők többnyire fiatal színészek vagy főiskolai, hallgatók. Éppen ezért a népi tömegjelene-J Nyikolaj Leszkov /1831-1895/ orosz Lró Mese a sánta tulaj Íéysáról és az acélbolháról o. elbeszélésének hőse, ragyogó képességű tulai fegyverkovács, aki a Nagy Péternek Angliából küldött, rugóra működő apró aoélbolha lábaira patkót vert. Az orosz ezermesterek mesebeli mintaképe.- 40 -