Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

szirtesen, változatosan játszani őket?" De hiszen az életben nem tűnt el az emberi jellemek sokoldalúsága ás gazdagsága. A színész csak Ideiglenesen tévesztett utat, megijedt attól, hogy megfosztották az ábrázolandó személy szembetűnő külső jellegzetességétől. A művészet magasfoku követelményei arra késztették a színészt, hogy lényegesen figyelmesebben és alaposabban tanulmányozza a hadsereget, a katonát, a tisztet, a tábornokot, ezeknek az embereknek uj természetű kölcsönös viszonyát, amely nem jellemezte még soha a világ bármely más hadseregét.

Végső soron mindez a színész és a rendező kifejezőeszközeinek pontosabbá tételéhez és a színház gazdagodásához vezetett.

Az általános vonások mellett - fegyelmezettség, a mozdulatok lefókezettsége, a ruhák egyformasága - fel lehet tárni minden harcos temperamentumának természetét, sajátos életritmusát és szellemi jellegét. Osak éppen mindezek kifejezőeszközei válnak sokkal pontosabbakká és finomabbakká.

A rendező és a színész "ujrafelfagyvérzésének" ugyanezt a képét láthatjuk meg a háború utáni előadásokban, amelyek kolhoz- vagy ipari-témával foglalkoznak. Megváltozott a termelés egész felépítése.

Emlékezzünk csak rá és hasonlítsuk össze, milyenek voltak a Dal a fejszéről című darabban az olvasztárok és milyen hatást keltenek ma, teszem azt, a Kalibr-gyér munkaruhás dolgozói /akik «gyes, különösen pontos műszereket gyártó műhelyekben fehér köpenyben járnak,akár a sebészek/.

És nemcsak a ruha és a gyár külső kultúrája a fontos /bár mindez nem mellékes körülmény a rendező és a díszlettervező számára/, hanem a szovjet munkás mérhetetlenül magas&bbfokú lelkialkata.- 59 -