Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

rongatottság. amelyet a kislán,? ilyen helyzetben a szivével áttérés.

A strófa első részében már benne van az, amit az előadó művésznőnek a második részben kell éreztetnie. Ebben a lassú tartózkodásban halmozódik fel az, ami később kitör az "á tempo"-ban:

"Nem tudom én, mi van vélem. Nem találom a helyem".

Csak a két egymással ellentétes rész kölcsönös egymásrahatása alkothatja az egész igazságát. Bírnék megfelelően semmiféle művészetben, a zenében sem képzelhetők el az ellentétnek olyan törvényei, amelyek megzavarnák az átélés logikáját, széttörnék az emberi jellem és a művészi alkotás egyöntetűségét. A baj abban van, hogy az ellentét törvényeit nagyon gyakran mechanikusan értelmezik.

Glinka*''*' elégiájában, a Megújuló kedvességeiddel...ben gyakran hallhatunk olyasmit is, ami nem a zeneszerzőtől származik. Gyakran az énekesek szinte úgy adják elő ezt az elégiát, hogy szinte azt érezzük, az ember fölöslegesen gyón. Az ilyen előadásmód egyáltalában nem érdekes, sőt úgy is mondhatnék: ellenünkre van.

Megújuló kedvességeiddel

Ne kisérts, hisz nincs rája ok,

Aki kiábrándult már, hidd el,

Nem vohzzék azt a régmúlt napok.

Nem hiszek már a biztatásnak,

Nem hiszek szerelembe’ sem,

S nem tudom átadni szivem A messze tűnt álomvilágnak.

Az előadóművész hangjából unalmas bánat csendül ki. Miért érdekelné a hallgatókat ennek a holt figurának az érzelmi élete?

Mihail Glinka /1804—1857/ nagy orosz zeneszerző, a XIX. századi orosz zene első kiemelkedő alakja.- 24 -