Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

Az alakításnak ezt a rövidlátó módját, amelyben az alak részletei nem függenek szervesen össze az egész alakkal, különösképpen az énekművészet területén figyelhetjük meg.

Általában az operaénekes énekmüvészetét pontosabbnak tartják, mint a drámai színész művészetét. A zeneszerző az operaénekes számára előírja az előadás tempóját és jellegét. A hangjegysorok között utasításokat találhat arra vonatkozóan, mikor kell lassan, nyugodtan, fortissimo vagy piano énekelni. Talán emiatt van az, hogy az operaénekes gyakran nem gondol arra, miről énekel. Gépiesen követi a zeneszerző utasításait és pontosságra törekszik az előadásban.

Ueg kell jegyezni,hogy az operák és a koncertek énekszámaiban szinte páratlanul sok halott hagyomány, séma, ostoba konvenció, üres professzionalizmus halmozódott fel. Mindezek megnehezítik a zeneirodalom klasszikusainak és a csodálatos népdaloknak a maradéktalan élvezetét. A holt dogmákkal és a sémákkal vívott harc az opera művészetében különösen bonyolult. Ennek az okát abban találhatjuk, hogy az énekmüvészetben a művészi alak akár Puskln-Csajkovszkij Tatjánájáról1^ legyen szó, akár Glinka Megújuló kedvességeiddel... oimü elégiájáról legyen is szó, az előadóművésztől két különböző módszer összeolvasztását és együttes alkalmazását kívánja meg: egyfelől az ének és & zene művészetét, másfelől az átlényegülés művészetét. A zeneszerző a zenei kifejezőképeasóg sajátságos eszközeivel testesíti meg egy konkrét ember alakját ennek minden gondolatával és élményével együtt. Ugyanakkor azonban a színpadon ábrázolt ember életét alá kell rendelni a logikus viselkedés és érzelmi élet minden ember számára kötelező törvényeinek.

X/Az Anyegin c. Puskin-Csajkovazkij opera női főszereplője.