Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

szavak a szerepben, amelyek az első felvonásban szétosztva, nehéz teherként nyomják a színész szivét, hangulati szempontból meghatározzák magatartását és lelkiállapotát. A színész valójában panaszkodni szeretne barátjának. A szöveg elvonja a színész figyelmét attól, hogy aktívabban próbáljon cselekedni. Barátjától nem vár segítséget, ezért is van a szövegben a következő mondat:"Senki sem segíthet rajtam, akár,mit mondasz is, nem segíthetsz.”

Ha következetesen kutatjuk minden mondat értelmét, ha minden mondathoz meg akarjuk találni a megfelelő lelkiállapotot, akkor összeütközésbe kerülünk a másik igazsággal, amelyik sokkal átfogóbb, sokkal igazabb és amelyik magába foglalja az egész szöveget. £z az összeütközés a színészt erőtlen tehetetlenségre kárhoztatja.

Ezt a nagy igazságot szintén kifejezi a szöveg, de nem egy helyen, hanem az egész darabon végighuzódya.

Az első felvonásban Mitya verset ir. Ez a tény önmagában véve is jelentős, Mitya Ljubuskáról ir versében: "ügy gondolom, ilyen szépséget még sehol sem láttak! /Elgondolkodik, majd újra Írni kezd./ Hol születhetett ilyen szépség!..." A második felvonásban Mitya azt mondja: "Éretted, Ljuba, a lelkemet odaadnám!" A harmadik felvonásban már fenyegetőzik: "Elviszem anyámhoz és megházasodunk. Bánom is én! Legyen szabad a lélek, ha egyszer élni akar!" Mitya KolcovX// versét olvasgatja és kétségkívül utánozza Kolcovot. Megkapják 6t Eolcov eszmél, hatása alá kerül annak a harcnak, amelyet egy szegény ember folytat azéirt, hogy boldogságot találjon a földön.

Az a képesség, hogy értékelni tudja a szépséget, hogy mélyen tud szeretni, hogy harcolni tud a boldogságáért -Alekszej Kolcov /1809-1842/ jelentős XIX. századi orosz költő. Népi őstehetség volt, költeményeiben az emberi életre vágyó, feltörekvő népi rétegek - többnyire fájdalmas - érzéseit, gondolatait tükrözte.- 18