Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

Nézzünk meg néhány példát.

Itt von például Alekszandr Osztrovszkij A szegénység nem szégyen clmü darabja. A gazdag és zsarnoki természetű kereskedő, Gorgyej Karpics Torcov egyik fiatal elárusítója, Mitya, arra "vetemedik", hogy beleszeret gazdájának fiatal lányába, Ljuba Gorgyejevna Torcovába. Mitya kilátásai nem valami fényesek. Az egész első felvonás során egy dolog izgatja: hogyan fogadja majd érzelmeit Ljuba Gorgyejevna? Naivan leplezett formában irva bevallja neki szerelmét; verset ir arról az egyszeri legényről, aki bánatára beleszeret egy nagyon szép lányba. Ljuba Gorgyejevna ugyanazzal a forró érzéssel viszonozza Mitya szerelmét és a darabban megkezdődik a harc a szülői zsarnokság ellen, két egymást szerető ember boldogságáért.

Gyakran volt alkalmam megfigyelni Mitya szerepének alakításában a balsikereket, ezek a balsikerek azonban függetlenek voltak a fiatal színészek képességeitől. Mitya a kezdettől fogva, azaz az első felvonástól kezdve, akarattalan, szenvedő és bágyadt lényként mutatkozik be, noha a színészek fiatal emberek, aktivak, életerősek voltak.

Nagyon érdekelt, miért kerül be majdnem minden színész ugyanabba a lehangolóan sötét és szenvedésteli taposómalomba.

A szinész, amikor szerepét tanulja - természetesen - gyakran a szerző szövegéből indul ki. Mitya már első szavaiban panaszkodik: "Aj, istenem, micsoda bánat!... Az utcán ünnep van, mindenkinek házában ünnep van, én meg csak itt ülök a négy fal között!... Mindenkinek idegen vagyok, se rokonom, se ismerősöm..." Aztán barátjához, Jasa Guszlinhoz fordulva azt mondja: "Bizony, Jasa, átitatott engem a bánat... Van nekem, Jasa, még egy bánatom, de, bizony, arról nem tud senki sem, senkinek sem beszéltem én még arról a bánatomról." Végül aztán bevallja barátjának: "Elvesztettem a fejemet! Beleszerettem Ljuba Gorgyejevnába." íme, ezek a- 17 -