Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
A TELJESSÉG ÉRZÉKE A színdarab a szerzőnek az életről kialakított Ítéleteit foglalja magában. Szék az Ítéletek tipikus jellemekben jutnak kifejezésre. Mikor a rendező a darabon dolgozik, e;-t az aryagot színpadi megforaálásbaa szeretné megmutatni. De a rendelői feladat ennél több. A rendező feladata, hogy az élet igazságáról vallott sajátos nézeteinek alkalmazásával elmélyítse, megerősítse, pontosabbá tegye mindazt, ami a darabban már megvan. A rendezd munkája szabad és önálló munka, de a rendező művészete - erről már többször beszéltünk - a drámairodalom megfelelő alkotásaihoz kapcsolódik. Az a rendező, aki legfontosabb feladatának a drámairó gondolatainak megismétlését tartja, rossz rendezd. Az előadás akkor sikerül, ha a rendező alá tudja támasztani, tovább tudja fejleszteni a darabban mindazt, ami az élet szempontjából tipikus, mindazt, amit a darab érzelmi magja jelent. Csak ilyen alapokon lehet termékeny a drámaíró és a színház együttműködése. Minden kollektiv művészetnek az a lényege, hogy az alkotó lelkesedés az egész együttest áthatja, hogy a közös munkában mindenki önállónak és szükségesnek érzi magát. A rendező, minthogy tudja magáról, hogy ő a művészi közösség szervezője, gyakran túlértékeli saját erejét és ahelyett, hogy a darab megformálása során a színészeket az előadás általános alapgondolatának megnyerné, elveszti a türelmét és ennek az alapgondolatnak a megvalósítását szinte kikényszeríti. Előfordul az is, hogy a színészekből minden- 111 -
