Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
művészi ihlet hiányzik; semmiféle rendező és semmiféle gondolat nem vonzza őket. Nekünk - rendezőknek és színészeknek - igen fontos, hogy helyesen értelmezzük munkánkat, hogy felismerjük a jó előadás megteremtésének törvényszerűségeit. Az előadás a színdarab érzelmi magjából fejlődik ki. Ha ezt megszeretik a színészek, akkor jó lesz az előadás, ha nem - rossz lesz. többféle kiindulópont képzelhető el. Az előadás érzelmi magja a színészekben és a rendezőkben ösztönösen is kialakulhat, gyakran helytelenül. Abban az esetben, ha a színészeknek a darabban olyasmi tetszik meg, ami nem a drámaíró főfeladata, vagyis nem a darab igazi, objektiv érzelmi magja, akkor az előadás az előadói művészet szempontjából talán lehet vonzó, talán lehet érdekes,de eszmei tartalom szempontjából alapjában helytelen lesz,művészileg sok kívánnivalót hagy majd hátra. Adódhat olyan helyzet is, amikor a rendező eltalálja a színdarabnak az érzelmi magját, de a színészeket nem tudja magával ragadni. A rendező alapgondolata nem válik az egész együttes alapgondolatává. A színészek számára idegen marad az, ami a rendezőt füti. Ilyen alapokon sohasem jöhet létre sikerült, teljes értékű előadás. Teljesértékü előadás ebben az esetben még akkor sem képzelhető el, ha a rendező helyesen értelmezi a darabot, és jónéhány játékkép, diszletmegoldás pontosan fejezi kl a rendezés alapgondolatát. A harmadik eset sok örömet okoz a nézőnek és a színésznek. Ennek lényege önmagából adódik; az együttes csak akkor arathat művészi diadalt, ha a rendező a darab érzelmi magját helyesen tárja fel és a színészek megszeretik ezt. Ml - rendezők - alig tanulmányozzuk azokat a körülményeket, azokat az okokat, amelyek közrejátszanak benne, hogy munkánkban, próbáinkon fellobbanjon a művészet tüze. A művészetnek azok az elemi részecskéi, amelyek a darab kialakításának folyamatában születnek, csak akkor- 112
