Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A tömörség a tehetség édestestvére
"A kép harmóniáját akartam elérni. Micsoda munka! Minden foltnak, minden szinnek, minden vonásnak együttesen kell kifejeznie a téma hangulatát, együttesen kell megfelelnie, együttesen kell Jellemeznie a kép aduidén alakját. Sok mindent fel kellett áldoznom és sok mindent meg kellett változtatnom a színekben is, az alakokban is." A tömör kifejezőerőnek milyen nagyszerű példája Gsehov minden darabja! Milyen végtelenül pontos ezeknek a daraboknak a nyelve a szerzői utasításokban és a párbeszédekben is! íme a Gseresnyéskert első sorai: /Első felvonás./ A.gyermekszoba*, amelyet még mindig Így hívnak. Az egyik ajtó Anya szobájába nyílik. Hajnali szürkület; de már mindjárt feljön a nap. Májusban vngyunk, kinn virágjukban állnak a cseresnyefák, de még hűvös a kert, fuj a reggeli szél. Az ablaktáblák be vannak csukva. /Dunyasa gyertyával a kezében Jön. Lopahin kezében könyvvel Jön./ Lopahin: Na, hálistennek, csakhogy már itt a vonat. Hány óra? Dunyasa: Mindjárt kettő. /Eloltja a gyertyát./ Odaklnn már virrad..."1^ 'Lehet-e rövidebben és ugyanakkor világosabban érzékeltetni az egész atmoszférát? Lehet-e pontosabban leírni a cselekmény idejét és helyét? Lopahin és Dunyasa párbeszédének ez a két sora a színészi alkotóművészet gazdag nyersanyaga. Van benne cselekvés: a birtok tulajdonosainak megérkezését várják. A szavak teli vannak izgalommal. A szerzői utasítás gazdag lehetőséget nyújt, hogy megtudjuk, hogyan érzi magát az ember egy X/Tóth Árpád fordítása
