Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

olyan osatakiáltást hangoztatna, hogy: "Értelem Ide - érzelem oda!" Az epikus színház semmiképpen nem mond le az érzelmekről. Mégkevésbé az igazságérzetről, a szabadságvágyról és az igazságos haragról; oly kevéssé mond le róluk, hogy még oeak nem is hagyatkozik rájuk úgy,amint éppen találhatók, hanem igyekszik erósiteni vagy létrehozni ókét. Az a "bíráló magatartás", amelyet közönségében fel akar kelteni, nem lehet számára elég szenvedélyes.

Friedrich Wolf:

ön az egyes jelenetek elótt vetített közbeeső szövegekben /Koldusopera. Courage/ előre megmagyarázza a nézőnek a cselekményt. Tehát tudatosan mond le a "feszültség , a "meglepetés" "drámai" elemeiről. Ezzel is az érzelmi élményről mond le. Minden áron először a néző felismerési képességét kívánja felkelteni? Vajon ebben az értelemben tudatos dramaturgiai elvről van itt szó: felismerés, feszUlt cselekmény, protagonists és antagonists, jellemváltozás és jellemfejlődés nélkül? Hogy értékelendők az ön dramaturgiája szempontjából a Hamlet, az Othello, az Ármány és szerelem drámai feszültségelemel /expozíció - bonyodalom, sorsfordulat - meglepő megoldás/, amelyek egy szinte detektivregényszerü cselekményben bontakoznak ki?

Bertolt Brecht;

Hogy miképpen jön létre a feszültség és a meglepetés ebben a fajta színházban, azt röviden nem lehet megmagyarázni. Hiszen a régi sémát: "expozíció - bonyodalom - meglepő megoldás" már az olyan "historykban" is figyelmen kívül hagyták, amilyen a János király vagy a Götz von Berlichingen. A jellemek változása és fejlődése természetesen végbemegy,ha nem is mindig "belső változás" vagy felismerésig Jutó fejlődés formájában - ez gyakran nem lenne realisztikus, és úgy gondolom, a materialista ábrázolás szük- 73 -