Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

ségessé teszi, hogy a szereplők tudatát ne dramaturgiai manipulációk határozzák meg, hanem a társadalmi lát.

Priedrioh Wolf:

épp az ön Courage mamájának esetében - ahol ön az epikus Btilust nézetem szerint végső következetességgel valósította meg -, a nézők magatartása azt bizonyította, hogy az előadás csúcspontjai a cselekmény emocionális mozzanatai lettek /a néma Kata doboiása és általában az az egész jelenet, a legidősebb flu halála, az anya jelenete, amikor felkiált: "Átkozott legyen a .háborúi"/. És tulajdonképpeni kérdésem a tartalmat illeti, márpedig e csodálatosan megalkotott előadás formáját önnél is a tartalomnak kell meghatároznia: vajon miután ez a Courage mama felismerte, hogy a háború nem flzetődik ki, miután elveszítette nemcsak tulajdonát, de gyermekeit is, nem kellene-e - történelmileg az igaz, ami lehetséges - a darab végén egészen más embernek lennie, mint az elején? épp a mi német nézőink szempontjából, akik mindvégig, még öt perccel a tizenkettedik óra után is folyton azzal vágták ki magukat: Mit is tehettünk volna? A háború, az háború! A parancs parancs! Az ember tovább huzza a kocsit. - és kedves Brecht, itt merül fel számomra /épp e nagyszerű előadás és rendezés,e megvesztegetően jó előadás láttán/ egy alapkérdés, amely az ön felfogása szerint is döntő. Mivel mindketten a színpad eszközeivel akarjuk továbbvinni-megváltoztatnl az embereket, a végcél nem lehet más, mint az ember megváltozása a színpadon és a néző tudatában. Azt mondhatja erre: én a viszonyokat a magam művészetével olyan objektiv kényszerítő erővel ábrázolom, amilyen maga az élet, és ezzel a nézőt kényszerítem rá, hogy maga döntsön a Jó vagy a rossz mellett, ön /Wolf/ már a színpadon rámutat a sebre, a döntést a színpadon viszi végbe és ez a módszer túl fájdalmas, a mai néző nem viseli el. ön, aki az orvostudományban homeopata, a színpadon sebésszé válik; én az ellenkező utón járok, a néző egyálta- 74 -