Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

embert ia csábítanának el. Természetesen szükséges, hogy a krónikák tényeket tartalmazzanak, azaz realisták legyenek. Az "objektiváló színház oontra pszichologizáló színház" cinül besorolás sem visz igazán tovább, mert hiszen lehetne csinálni objektiváló pszichologizáló színházat is, ha az ember túlnyomóan pszichológiai "anyagot" tenne meg a művészi ábrázolás fő tárgyává és amellett objektivitásra törekednék. Ami a szóbanforgó krónikát illeti, nem hiszem, hogy ez meghagyná a nézőt az objektivitás /azaz a pro és a contra szenvtelen mérlegelésének/ állapotában. Ezzel szemben azt hiszem, vagy mondjuk, azt remélem, hogy bírálóvá teszi.

Friedrich Wolf:

Az ön színháza elsősorban a néző felismerési képességére apellál, ön először fel akarja kelteni nézőiben az adott és lehetséges helyzetek /társadalmi viszonyok/ összefüggésének világos felismerését és ezzel akar belőlük helyes következtetéseket és döntéseket kiváltani. Elutasitja-e azt, hogy ugyanilyen módon közvetlenül az érzelemhez, az emócióhoz - az igazságérzethez, a szabadságvágyhoz, az elnyomók iránti "szent haraghoz" forduljon? Szándékosan teszem fel a kérdést nagyon egyszerűen. Mégpedig, pusztán tisztázás céljából, a következő értelemben: nem tartja kívánatosnak a mai néző szempontjából az olyan történelmi krónikát, mint a Götz von Berllchingen - ahol a hős jelleme hasonlóképpen alig megy keresztül fejlődésen, változáson, "katharzison", de a mü maga elsősorban az érzelmi élményhez fordul? Azt hiszi, hogy a hitleri korszak, a meghamisitott érzelmek lavinájával, valamennyi jó érzelmet is olyan mértékben dezavuálta, hogy ezek ma számunkra eleve gyanúsak?

Bertolt Brecht:

Bines szó arról, hogy - amint ezt időnként előadják - az epikus szinház, amely egyébként korántsem egyszerűen nem-drámai szinház - amint ezt időnként szintén előadják -- 72 -