Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

A DRÁMA ALAPELEMEI

1948

Korunkban, mikor az emberi erkölcs valamennyi mértéke minden eddiginél jobban széttört és az emberi társadalmat mint egészet kétségbe vonják, a gondolkodás és a cselekvés anarchiája rendkívül világosan tükröződik drámairásunkban is.

Sok ember kérdezi más érdemes-e még egyáltalán élni, ha holnap egy sznpertotális háború által amugyis mindennek vége lesz? Miféle értéke van itt még a törvényeknek, normáknak és erkölcsi mértékeknek? Sok mai drámairó - e világvége-hangulat és a fin de siécle-szerü gondolkodási divat áramlatában sodródva - kérdéaeenek látja művészi kifejezőeszközének formai elemeit is. ügy vélik, teljesítették feladatukat, ha a létet a tükör hűségével reprodukálják. Ilyen a világ ma, ilyen volt, ilyen marad! Bmitt az emberiség nagy történelmi válságai ismétlődnek meg különböző alkokon természeti katasztrófák formájában, ahogy Thornton Wilder mutatta meg mammutrevüjében, a Hosszú útban. Ez a darab a modern háborút egy sorba állítja a prehisztorikus jégkorral és az özönvíz katasztrófájával. Pedig minden levélhordó tudja, hogy a háborút - noha a légitámadásos éjszakákon úgy látszik, mintha a tűz az égből hullana - emberek kezdik, emberek vívják és emberek fejezik be. A háború tehát éppenséggel ellentéte a végzetnek vagy a természeti katasztrófának! Ezért Thornton Wilder darabja alapkoncepciójában hamis, megtévesztő,embertelen és mélyebb értelemben amorális.- 63 -