Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

Hatásossága a blöffé, amely járatlan emberek elkábitására készült. És minden külső effektus ellenére alapvetően nem helytálló dramaturgiai értelemben sem.

Mert a dráma egyik alapeleme, hogy a belső és külső konfliktusok anyagát a protagonists és az antagonists hordozza. A protagonistának és az antagonistának pedig, mint szellemi ellentétek megtestesítőinek, a színpadon és a néző lelkében drámai döntést kell kiváltaniuk. A protagonists és az antagonists színpadi szembenállása szükségszerűen képviseli az évezredes konfliktust zsarnokság és szabadságvágy, hagyomány és egyenjogúság, régi és uj, barbárság és humanizmus, jő'és rossz között; gondoljunk Faustra és Mefisztóra, Othellora és Jágóra, Kari Moorra és Franz Moorra, Figaróra, a lakájra és Almaviva grófra, Oresztészre ás Klütalmnesztrára. Itt a protagonisták és az antagonisták egész társadalmi rétegek vagy társadalmi és kulturális eszmék képviselői. És az elnevezésére méltó drámában a katharzist kiváltó előkészített és mégis meglepő sorsfordulat /a peripeteia/ közreműködésével mindig döntésre kerül a sor.

Sok mai drámairó úgy vélte, hogy lemondhat a drámának ezekről az alapelemeiről - az antagonistáról, azaz ellenjátékosról és a megvilágositó, megtisztító döntésről. Anouilh Antigonéjában a zsarnok Kreon csak kívülről és látszólag az ellenjátékos; de faoto azonban, darabbeli szereplését tekintve, ő az embertelen, de valójában nagyon emberi ember és bűnei annyira túl vannak pszichologizálva, hogy a végén a szenvedő zsarnokot éppúgy szánjuk, mint áldozatát, Antigonét. És ezért sem a színpadon,sem a néző lelkében nem kerülhet sor egyértelmű döntésre Kreon mellett vagy ellen. Itt minden jó és rossz egyszerre, vagy inkább valami ködös módon, túl van jón és rosszon. így aztán alapjaiban omlik össze nemcsak a történelmi, hanem a művészi igazság is.

Más a belső gyengesége Giraudoux szellemes és csillogó darabjának,a Trójában nem lesz háború cimü műnek. A cse- 64 -