Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

Ma már alig tudjuk elképzelni, milyen izgalomba hozta annak idején ez a Volksbühne-probléma a teljes berlini közvéleményt. A sajtó hasábjait heteken át a pro-k és contrák töltötték meg. Jómagam végigéltem mind a Vihar Gotland fölött utolsó próbáit, mind a bemutatót. Piscatornak valóban még egy heti próbaidőre lett volna szüksége, amit akár meg is adhattak volna neki; de a belső feszültségnek le kellett vezetődnie. Ernst Toller akkoriban ezt irta a "Piscator-esetről% a Vorwärts 1927. április 15-i reggeli kiadásában, "A Volksbühne válságához" cimü cikkében:

"A Volksbühne évek óta lappangó válsága nyilt válsággá lett. Mi a lényege ennek a válságnak? A Volksbühne egykor harci szinház volt, világos célokkal. Minél nagyobb lett /számszerűleg/ a Volksbühne, annál elmosódottabbá vált arculata. Valaha alkotói közösségre törekedett, amelyben tolmácsolók és hallgatók együttesen alkotnak és harcolnak; és napjainkra fogyasztási szervezetté változott."

Véleményem szerint Toller itt rátapintott a kérdés lényegére. Azokat a tagokat, akik a Volksbühne harcos időszakában tömörültek szervezetbe, mindinkább felváltotta a - mondjuk ki egyszer - "semleges" kispolgári fogyasztók tömege, amelyet akkoriban sokkal kevésbé érdekeltek a kulturális célok, mint inkább az olcsó belépőjegyek. Kívánságaikkal és képviseletükkel természetszerűen nyomást gyakoroltak a vezetőségre és egyre nagyobb mértékben meghatározták a Volksbühne arculatát. És épp ezek a kérdések azok, amelyek ma számunkra végtelenül fontosak! Ki tagadná, hogy éppen ma ismét egy kulturális és politikai harc kellős közepén állunk? Vajon a nácik milliói, akik ma álcázzák magukat, feladták a harcot? Hát az egész másfajta politikai és kulturális reakció? Nem sokkal inkább az-e a helyzet, hogy ma,éppúgy,mint akkoriban, a "politikamentesség", az "általános emberi" és a "semlegesség" látszatába burkolóznak, holott a valóságban minden egyébnek nevezhetők,mint semlegesnek és- 37 -