Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

jongó kiáltást: "Nyújtsatok kart millióknak! Tiéd e csók, nagyvilág!" /Gáspár Endre fordítása/ Éppen Schillernél találkozunk újra meg újra a konfliktusokban oly gazdag problémával: a zsarnok hatalmának ás az emberi szabadságnak szembeállításával... Plllöp király a Don Carlosban ás a Wallenstein. mint a hatalom tragédiája. Nagyszerűen ábrázolja a költő, hogyan esik áldozatául Wallenstein a hatalom démonjának, félig kényszerből, félig szabad akaratából, hogyan szakit Max Piccolomini, a hadvezér élő lelkiismereteként, a hatalom megszállottjával és hogyan pusztítja el Wallenstein, mint személyiség - minden értékmérce elpusztításával - önmagát is. Az asztrológiai ködben az emberi értelem és az erkölcsi törvények helyébe a misztikus hit láp. Wallensteinnek, ha van még egyáltalán emberi erkölcs, el kell pusztulnia! Kiben nem merülnek fel összehasonlítások, ennek láttán?

Ugyanennek a témának egy másik grandiózus változatában Posa az az uj ember, akinek szive "az egész emberiségért" dobog, aki "az egész világot" karolja át, "minden eljövendő nemzedékével együtt".

Világpolgárság - ez az a csillag, amely klasszikusaink humanizmusának útja fölött ragyog! És nem lehet összevissza értelmezgetni Goethe vallomását sem a világpolgárságról:

"Van a kultúrának egy olyan alkja, amelyen idegen nemzetek sorsát a sajátunkként érezzük át."

Éppen számunkra fontos ma, hogy tudjuk: a német felvilágosodás nagy szellemei, drámairásunk megteremtői egyforma szenvedéllyel küzdöttek egy német nemzeti színházért, mint a nemzeti egység jelképéért és egy nemzetek fölötti toleranciáért, a világpolgárságért, a humanizmusért.

Vajha ez a két vezérlő csillag világítana fiatal uj Volksbühnénk előtt is.- 28 -