Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

bó porosz szellemű ember! Éppúgy semmi köze a frigyeai tiszt típusához,mint a második világháború uj-porosz tisztjéhez. Nem hivatkozik a gondolkodást nem tűrő jelszóra: "A parancs az parancs!" Egyszerűen nem hajtja végre a király parancsát, hanem nemeslelkUen saját zsebéből előlegezi a szükséges összeget a már akkor tipikus "villámháboruval" lerohant ország lakosságának.

Ez a humánus tett naturalista értelemben egyáltalán nem tipikus a frigyes! tisztre; már a Náthánnak és az Emberi nem nevelésének körei felé mutat előre. Hiszen épp ez a legtöbbször elhanyagolt epizód a kiindulópontja a mesének: Tellheim vétlen eladósodásának és az ebből fakadó zűrzavaroknak; és ez a döntő mozzanat a belső cselekményben,a jellemek fejlődésében is,hiszen Így ismeri fel Minna Tellheimben az embert, aki erősebb a porosz tisztnél.

Valamivel hosszasabban időztünk itt,hogy rámutassunk: a felvilágosodás és a humanizmus költője még egy "porosz" vígjátékban is felettébb nem-porosz módon emeli magasba a humánus mondanivaló zászlaját. Épp a klasszikus német drámaíróé mutatta meg, hogy az igazi nemzeti érzés és a világpolgárság nem ellentétek.

"Talán még a hazafi sem halt ki belőlem egészen - Írja Lessing Öleimnek*/ -, ámbátor az én gondolkozásom szerint valamiféle buzgó patrióta dicsérete lenne az utolsó, ami után áhítoznék... tudniillik az olyan patriótáé, aki el akarja feledtetni velem, hogy világpolgár vagyok."

És Schiller, a Teli Vilmos költője, ezt hirdeti:

"Ha minden egyes ember valamennyi többi embert szeretné, úgy a világ minden ember birtokává válnék!"

Semmiféle nacionalista nem hamisíthatja itt meg Sohillert a maga számára; lehetetlen meghamisítania az uj*/ Johann Wilhelm Ludwig Gleim /1719-1803/ német költő, az úgynevezett "hallei anakreóni iskola" feje.- 27 -