Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

▼idén el szeretnénk végezni próbáját a középkor, a reformá­ció, a német felvilágosodás és a klasszika drámairodalmán, egészen napjainkig. Kert a színház valamennyi kérdése - a gyakorlatiak is - a műsortervnél, a dramaturgiánál kezdődik. Kihez kezdett volna a Volksbühne 1890-től 1893-ig Ibsen és Gerhart Haupt­mann nélkül! És ha vitatkozni akarunk egy uj Volksbühne felépítéséről, amely műsorát nem bulvársikerekre, sznobisz­­tikus blöffökre, pseudo-antik darabokra, halálmiaztikával terhelt allegóriába való menekülésre vagy érzelgős limlomra akarja alapozni és ezenkívül kulturális örökségét is becs­ben tartja - ha műsortervét ilyen módon akarjuk megalkotni, akkor ennek előfeltétele, hogy ismerjük hazánk népi drámáit és népi színházát a régebbi korokban is. Képi játékok a parasztháború ée a reformáció korában A korai német misztériumjátékok a XIII. és XV. század között vérbeli népi drámai játékok voltak. A Krisztus szü­letéséről szóló játékot, a Paradicsomiátékot. a különféle passiójátékokat a templom kórusában az egész gyülekezet előtt játszották, sőt, ha úgy tetszik, az egész gyülekezet játszotta őket, hiszen az énekeket és a hozsannát mind együtt énekelték. Ezek a német kultikus játékok végigkísér­ték a vitáktól még háborítatlan katolikus hit korszakának delelőjét és alkonyát. És roppant izgalmas megfigyelni, ho­gyan bontakozott ki a reformációnak és a német parasztfel­kelésnek a hűbériség ellen indított nagy szellemi támadása már egy évszázaddal korábban, a népi játékokban. A vallásos játékok mellett hirtelen feltűnnek a világi farsangi játé­kok. Az ördögből - aki azelőtt mindig a halállal állt kap­csolatban, hátborzongató módon - most komikus alak lesz. 21

Next

/
Thumbnails
Contents