Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

káról hamarosan merészebb, kevésbé rezignált válaszokat hall majd az élet kérdéseire!"*/

Anouilh Eurüdikéjének végén, mintegy a darab kvintesszenciájaként, a következő halálfilozófiát hallhatjuk a megszemélyesített Halál, a nagy ismeretlen, Henri szájából:

HENRI /Orpheuszhoz/: "Gyereket nemzete«, hogy szeretetet kapjatok, örök szeretetet; azelőtt ugyanebből az okból megfojtották a gyerekeket. - Miért kellene a halált gyűlölni? A halál szép! Csak a halál képes megteremteni az élet igazi atmoszféráját. Én érintetlen Eurydikét kínálok neked, a maga igazi arcával, amelyet az élet soha-soha nem hagyott volna meg."

"A halál szép! Csak a halál képes megteremteni az élet igazi atmoszféráját!" Vajon nem hallottuk-e már ezt a lemezt nem is olyan régen? Igazán ezt kell ma elmondanunk nihilizmussal és halálmisztikával már amugyis bőségesen megterhelt ifjúságunknak?

Mi"rel Anouilh ma afféle divatos Írója a német színpadoknak is és ifjúságunk, amelyet már a Harmadik Birodalomban is halálmisztikával tápláltak, gyönyörűséggel bódul bele ennek a haláltáncnak a mámorába, hosszasabban kellett időznünk ennél a témánál; kiváltképp azért, mert itt egyben egy egész társadalmi réteg érzelmi anarchiája is visszatükröződik.

Rezignáció! Menekülés a valóság elől a pseudo-romantikába és a pseudo-ókorba!

Tételünk szerint az igazi dráma lényegével jár, hogy a nézőből - különösen két korszak metszőpontján - vallási, politikai, társadalmi problémákkal kapcsolatos döntéseket váltson ki. Ezt a tételt éppen ma, mikor az uj német Volksbühne felől gondolkodunk, olyan fontosnak érezzük, hogy rö-*/ "Eurydike Heidelbergben" - E.K. kritikája a Neue Zeitungban, München, 1946.jun. 14. - /E.W. jegyzete/

20 -