Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

lalásra, döntésre sarkallnák. Hogy áll a*helyzet Anouilh Antigoné.jával? Ez a darab, amely diákságunk körében sok vitát vált ki, állítólag a hitleri zsarnokság párhuzamának készült. Antigoné, az egyéniség, ajkán Ibsen "Mindent vagy semmit»"-jével, emancipált diáklányként fellázad apósa, a zsarnoki Kreon ellen. De ez az ellenjátékos a jónak a roszszal vivott harcában egyáltalán nem bizonyul ellenjátékosnak, Mert Anouilh annyira beleszerelmesedik ebbe a kettős lelkű, "emberi" és embertelen lénybe, hogy Kreon valamennyi gaztette - és épp a költő segítségével - indokoláshoz és Így a néző előtt igazoláshoz jut: összetett, egyszerre jó és rossz tettként jelentkeznek. A végén az ember ugyanolyan részvétet érez a zsarnok Kreon, mint áldozatai iránt! Milyen legyen hát akkor a viszonyunk Hitlerhez és napjaink tömeggyilkos zsarnokaihoz? Anouilh Antigonéjában a döntés emberiesség és barbárság között elmarad - elmarad mind a darabon belül, mind a néző lelkében. A kérdés továbbra is nyitva marad. Hiányzik a katharzis, a megtisztító döntés, a "tragikus élvezet", amely nélkül a tragédia, ma csakúgy, mint egykor, elveszti értelmét. Kreonnak ez a modern megformálása tipikus lemondást jelent nemcsak a történelmi, hanem a költői igazságról is.

Azt hiszem, Erich Kästner nem téved, amikor Anouilh Eurüdikéjének1^ és Antigonéjának megtekintése után Így ir:

"Ez a száguldó menekülés a halálba riasztóan hat. Az ember úgy érzi, mintha ezekben a drámákban valami romantikus, életveszélyes kór settenkednék. És igy az Anouilh-lal való találkozás, művészi és költői képességei ellenére is, mély és nyugtalan rossz érzést hagy hátra. És az ember csak abban reménykedik, hogy a megkinzott európai fiatalság ajx/ Jean Anouilh nálunk is bemutatott, dekadens kicsengésű Eurüdikéje /Eurydice, 1941/ az antik mondát mai környezetbe helyezi: Orpheuszból vándormuzsikus, Eurydikéből egy vidéki színtársulat tagja lett.

19 -