Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

vényt követő években*^, 1890-től 1893-ig, politikai és társadalmi harci drámák voltak - Ibsentől a Társadalom támaszai. a Népgyülölő. a Nóra és a Fiatalok szövetsége. Hauptmanntól a Napfelkelte előtt és a Takácsok. Anzengrubertől a Kirchfeldi pap és a Negyedik parancsolat. Sudermanntól a Becsület**^. a klasszikusok közül pedig a Haramiák, a Bölcs Náthán és a Zalameai bird.

Sokszorosan megfeledkeztünk róla, micsoda küzdelem dúlt 1890 után e darabok körül, hogy Hohenzollernék II.Vilmosa az akkori kordrámákat "csatornamüvészet" elnevezéssel akarta lejáratni; s nem gondolunk rá, hogy a Volksbühne épp a rendőrségi tilalmak, a cenzúra és a hatóság részéről olyannyira kívánatos "nyilvános megbotránkozás" kivédésére hozta létre a Freie Volksbühne Szövetséget és Így lehetővé vált, hogy s harci darabokat "zártkörű előadásokon" mutassa be tagjainak.

Minderről ma gyakran megfeledkezünk. Mi azonban, éppen ma, újra emlékeztetni akarunk rá. És szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy számos "klasszikus" drámánk keletkezésekor éppoly problematikus és vitatott volt, mint mai kordrámáink, hogy épp a világ drámairodalmának gyöngyszemei mint harci és népdrámák jöttek létre a korszakok változásának, legélesebb fordulatainak idején.

A szocialisták elleni törvény, a hirhedt Sozialistengesetz Bismarcknak 1878-ban hozott törvénye a munkásmozgalom ellen, amely feloszlatta a párt- és szakszervezeteket, betiltotta a sajtót és a gyűléseket és a pártot illegalitásba kényszeritette. Az intézkedések azonban csak megacélozták a pártot, amely számszerűleg is, eszmeileg is megerősödött. Épp a munkásosztály ellenállásának fokozódása vezetett 1890-ben a törvény visszavonásához és Bismarck bukásához.

Hermann Sudermann /1857-1928/ német iró; drámáiban, köztük főmüvében, a Becsületben /Die Ehre. 1889/ a korabeli polgári életét ábrázolta sok flnomsággal, találó meglátással. Müveit napjainkban már alig játsszák.- 14 -