Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
II. rész: Az új színház
5. A népi színház néhány máé Műfajáról» A társadalmi dráma. - A mezei dráma» - Legendák és mesék. - A cirkusz« Személyes vonzalmam bírt rá /nem tilos arról beszélni, amit legjobban Ismerünk/, hogy ennyire hangsúlyozzam a törénelml eposz fontosságát; meg aztán szükségesnek tartottam, hogy megkíséreljem visszaadni hitelét - nem, nem egy műfajnak /hisz ez a műfaj Franciaországban még Ismeretlen és teljes egészében nekünk kell megteremtenünk/, hanem egy névnek, amelyre néhány romantikus báb szégyent hozott. De a történelmi eposz az uj színháznak csak egyik tartománya. Táruljon fel előttünk a többi is! ís mindenek előtt a társadalmi dráma, amellyel már merész drámaírók egész nemzedéke kísérletezik erőteljesen. Az északi költők, Ibsen, Björnson, Hauptmann nyomán, Jean Juliién, Descaves, Mirbeau, Ancey, Hervieu, Brieux, F. de Curel, Emile Fabre bebizonyították e műfaj életrevalóságát;^8^ e műfajét, amelynek jelenleg minden más műfaj fö/58/ Az említettek közül Jean Juliién /1854-1919/ újságíró és drámairó, aki drámáiban a parasztok és tengerészek életét festette; Lucien Descaves /1861- 1949/1 haladó francia Író, a naturalista dráma egyik erős szociális érdeklődésű képviselője, aki több müvet szentelt a párizsi kommünnek; Octave Hirbeau /1850-1917/ kiváló szatirikus regények ás drámák szerzője, főmüvét, Az üzlet - üzlet cimü darabot nálunk is adták; Georges Ancey /1860-1917/ a naturalista dráma egyik kisebb jelentőségű alkotója, sötét színezetű, szatirikus müveit Antoine Théâtre Libre^jében játszották; Paul Hervieu /1857-1515/ pesszimisztikus, a polgári erkölosöket bíráló tézisdrámák Írója; Eugene Brieux /1858-1932/ a polgári társadalmi dráma korában népszerű, a polgári állásponton belül igen becsületes képviselője s végül Emile Fabre /1870-1955/ ismert palgári drámairó, aki a politikai s a pénzügyi világ, a gyarmatosítás ellen irt élesen szatirikus drámákat; 23 éven át a Comédie-Française igazgatója is volt. - /A ford./- 72 -
