Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

hierarchiába tagolt randákként. És kapjon a nép oetekintéet a világ nagyjainak, a királyoknak, ainisstereknek, hódítóknak világába is - neu amárt, mert urai voltak, hanem mert valaha ók képviselték as államot, a közűgyeket, amelyeknek ma a nép az örököse. Egyszóval tárjon fel elótte a színjáték mindent, de aszal a feltétellel, hogy a nép magát lássa viszont mindenben, hogy jelenen és múlton keresztül a világegyetemmel forrjon egységbe és minden emberi energia benne összpontosuljon.

3. A népi szinház néhány műfaja. A melodráma,

A népi szinház kulcs a művészet olyan uj világához, amelyet a művészet ma még csak bisonytalan körvonalaiban lát. Útkereszteződéshez értünk és as előttünk kibontakozó utak szinte mind feltáratlanok; alig néhány szellem merészkedett rá közülük kettőre-háromra. Pedig a nép ösztöne iránytű lehetett volna a művészek számára; ez az ösztön nyiltan és világosan szól, islései, hajlamai egyáltalán nem kétségesek. Dohát ki törődik a művészek közűi azzal, hogy mit szeret, mit kíván a nép? Ezek a művészek megvetnék azt, aki nem veti meg a népet. Ostoba felkapaszkodottak, akik pirulnak szüleik paraszti származásán, holott az erőt, amely szellemüket táplálja, tőlük kapták!

De vessék meg vagy—gúnyolják, a nép nem törődik vele; száz áv óta azokhoz a színpadi műfajokhoz maradt hű, amelyek a kényeskedőket csak nevetésre ingerük: a cirkuszhoz, a pantomimhez, a burleszkhez, a melodrámához. S minek nevezzük ezeket a műfajokat, ha nem egyszerű színjátékoknak, amelyek Jó vagy rossz, de mindenesetre egyszerű érzelmeket és élvezeteket keltenek és az érzékek utján szólnak a lélekhez?

Görögországban a szinház népi volt. Uifále szinház volt ez? - Az utóbbi években ismét divatba jöttek a görög- 61 -